Délelőtt felkeltem magamhoz képest elég korán. Megmostam a hajamat, csináltam magamnak reggelit. Valamint kihasználtam, hogy anyáék nincsenek egyenlőre otthon és hangosan bömböltettem a zenét,és közben próbáltam énekelni.  Számítottam arra, hogy Julian nem fog egyhamar keresni, úgyhogy recepteket keresgéltem a neten sütéshez, hogy elteljen valamivel a napom és ne érezzem azt, hogy feleslegen keltem fel. Végigugráltam a házat, mint valami idióta, miközben a dalszövegeket üvöltöztem.

-Halkítsd le azt a borzalmas zenét – cseszett le anya, mert, hogy közben befutott.

-Nem is borzalmas anyaaa – nyafogtam, aztán felszaladtam lehalkítani. Majd visszamentem segíteni anyának kipakolni amit bevásárolt.

-Hoztál nekem is valamit? – kukkantottam bele az egyik táskába.

-Hogyne. Sok finom zöldséget meg egyéb dolgot, amiből majd kaja lesz. Ezeket vidd ki légyszi a spájzba – mondta és kezembe nyomott egy rakat zöldséget. Ez tényleg nem viccelt.

-Sütni akarok valamit. – mondtam miután visszatértem.

-Csak akkor,ha el is mosogatsz magad után.  ÉS egyedül csinálod – nézett rám a szemüvege fölött.

-Na jó – húztam a számat.

Elpakoltuk a cuccokat, megebédeltünk, és miután anya elmosta az edényeket, nekiálltam a sütésnek. Úgy döntöttem, Islert csinálok, mert azzal egy egész délután el lehet szórakozni. Nekem már nem is egyszer sikerült.

Gyakorlatilag nyakig voltam a vajas-lisztes tésztában,amikor anya utánam hozta a telefonomat, hogy csörög. Julian volt.  Mutattam anyának hogy tartsa oda a telefont a fülemhez miközben beszélek.

-Szia. Na sikerült kipihenned magad? – szóltam bele a telefonba.

-Szia, hát mondjuk. Bocsi ha hülyén viselkedtem. – kicsit nyúzottnak hangzott.

-Semmi baj, aranyos voltál. – elnevette magát.

-Mit csinálsz amúgy?

-Jelenleg nyakig vagyok a tésztában. Épp islert csinálok hogy elüssem a napomat.

-Úúú én is kapok?

-Ha átjössz segíteni…- mondtam viccelődve.

-Inkább enni segítenék, ha nem gond…

-Azt mindjárt gondoltam… de lehet majd csak este végzek vele.

-Ó az nem baj, nekem jó lesz akkor is.

-Cöhh…- forgattam a szemeimet.

-Na jól van, nem is zavarlak, süsd csak nekem azt finom sütit.

-Ki mondta hogy ezek után kapsz belőle? – közben anyu már türelmetlenkedett mellettem.

-Tudom, hogy kapok, mert te egy rendes lány vagy – hízelgett.

-Jaj..nem áll jól neked a hízelgés.

-Ehh. Így jártam. Most tényleg leteszem. Jó sütkörészést!

-Köszi, szia..

-Azt hittem már sose fejezitek be – forgatta anya a szemeit.

-Jól van na, nem tehetek róla hogy ennyit beszél..

Éppen elkezdtem szaggatni a kinyújtott tésztát, amikor hallottam a csengőt. Nyílt az ajtó és anya valamit magyarázott valakinek. Mindegy, nem foglalkoztam vele, inkább a tésztaszaggatással bíbelődtem.

Egyszer csak valaki a hátam mögé jött és megbökött két oldalról, én meg felugrottam. Megfordultam és Julian csak kuncogott.

-Te kis köcsög… - szórtam rá egy kis lisztet, amitől úgy nézett ki, mint egy öregember.

-Ne már, most mostam hajat…

-Így jártál- dugtam ki a nyelvemet.

Kiszaggattam a tésztát és segített tepsibe rakosgatni őket. Amíg megsültek, addig egymást piszkáltuk meg közben igyekeztem a konyhapultot letakarítani.

És olyan gyorsan elment a délután ezzel. Azt vettem észre, hogy már 7 óra van és még csak most kezdtem el betöltögetni a sütit.

Anya közben felajánlotta, hogy ad vacsit de én elutasítottam, mert igyekeztem befejezni a sütiket. Juke meg azt mondta hogy nem éhes.

-Had segítsek, hátha előbb készen lesz- ajánlotta fel. –Már kezdek éhes lenni.

-Az előbb még azt mondtad hogy nem vagy éhes…

-Sütire vagyok éhes…

-Szóval innen fúj a szél.

És nekiestünk a lekvárkenegetésnek.

-Esküszöm, mintha fogynának a sütik – néztem gyanúsan a mellettem álló srácra – már vagy 20 perce töltögetjük, de mintha egyre kevesebb lettem…- csávókám igyekezett angyali arcot vágni, de igazából tudtam hogy ő a ludas ebben.  – Reménytelen vagy – csóváltam a fejemet.

Befejeztük a sütizést végre valahára. Julian, mint aki jól végezte a dolgát, nyúlt egy darabért, én meg rácsaptam a kezére.

-Aú, ezt most miért? ?

-Mert még kell rá rakni csokimázt is. – néztem rá szúrosan.

-Minek? Jó ez így is…

-Haspók…

Egy darabig még vitatkoztunk ezen, aztán apa bejött a konyhába és leszúrt, hogy halkabban meg hogy olyanok vagyunk, mint a rossz házasok.

Mindketten elpirultunk aztán Julian mondta, hogy ő inkább hazamegy, mert már késő van. ÉS gyorsan el is húzta a csikot. Még sütit se vitt, pedig adtam volna neki. Igaz egy részét megette munka közben, de akkor is megdolgozott érte.

Gyorsan megcsináltam a csokimázt a tetejére, majd rendet raktam a konyhában, ahogy anyának előtte megígértem.

Kellemes idő volt, kicsit fújt a szél, de ez nem akadályozott meg minket egy kellemes sétától a városban. Jó volt sétálni és hülyéskedni valakivel. Julian olyan volt, mint egy nagy gyerek, tele energiával.
Egyre jobban kedveltem a srácot.
-Egyetemen mit tanultál? – érdeklődött a kölyök.
-Angolt.
-Nagyon eredeti, Angliában angolt tanulni – vigyorgott, én meg finoman odébb löktem.
-És te mit csinálsz amúgy? Egyetemre jársz? Vagy dolgozol? – kérdeztem.
-Főállású dobos vagyok – húzta ki magát.
-Komolyan? – néztem rá csodálkozva.
-Aha – bólintott – a Lovexben játszom. Elég híresek vagyunk itthon és a környéken.
-Bocsi, én nem hallottam még rólatok – pirultam el.
-Nem is baj – kacsintott – megőrülnék, ha egy őrült fannal hozott volna össze sors.
-OMG Julian Lovexből! Jaj mindjárt elájulok – tettem a két tenyeremet az arcomra,miközben úgy csináltam mintha sikítófrászt kapnék. Aztán mindketten elnevettük magunkat.
-Na jó,azért élőben ennyire nem tartanád viccesnek – nézett rám azokkal a szép világos szemeivel.
-Hát látod,az lehet – értettem egyet vele.

Egész délután sétáltunk az egyetem környékén meg valami kimondhatatlan parkban voltunk, ami iszonyatosan tetszett.
-Télen kellene látnod, amikor mindent beborít a hó, akkor nagyon szép. – mondta az idegenvezetőm.
-Meghiszem azt – mondtam álmodozva. Szerettem, amikor mindent fehér hó borított. A hideget viszont annyira nem. De mégis, annyira gyönyörködtető látvány, amikor minden hófehér, és odakint nagy pelyhekben hull a hó.

Délutáni sétánkat a telefonja szakította félbe. Finnül beszélt valakivel, hihetetlen gyorsasággal pörgött a nyelve, csak néztem.
-Ne haragudj, de mindjárt mennem kell. Elfelejtettem majdnem hogy ma lesz egy kis próbánk. – mondta miután letette a telefont.
-Semmi baj…
-De holnap folytathatjuk a városnéző túrát, ha gondolod. Meg persze ha még nem lett eleged belőlem – tette hozzá viccesen.
-Ugyan… azon csodálkozom, hogy neked nem lett eleged belőlem. A holnap jól hangzik – mosolyodtam el.

Valahogyan aztán sikerült hazakeverednem. Otthon bezárkóztam a szobámba és neteztem egy csöppet. De egy idő után elment tőle a kedvem és inkább lementem a konyhába valami kajaféleséget nézni a hűtőben. Beszélgettem egy kicsit anyával, majd visszavonultam a szobába. Megnéztem egy filmet, aztán megfürödtem, mivel úgy sem terveztem mást arra az estére. Ismét filmet néztem, amit egy hívás zavart meg.

Ki a franc hívhat este 9 után egyáltalán? – kérdeztem magamtól, miközben nyúltam a mobilomért. Rejtett szám.

-Igen?

-Hellóóóóó – üvöltött bele egy ismerős hang.

-Juke??

-Az egyetlen. Mit csinálsz most?

-Filmet nézek…

-Tehát ráérsz, helyes. Páran elnéztünk a városba, gyere te is.

-Nem tudom…

-Na már. Úgysincs még olyan késő és megismersz legalább pár embert.  -A háttérben valaki a nevét üvöltözte és finnül is mondtak valamit, ő meg visszaordított.- Figyelj, nekem mennem kell most. Elküldöm sms-ben a helyet meg hogyan juthatsz el és rajtad áll jössz-e.

Megkaptam a koordinátákat pár perccel később meg egy sor „légyszi”-t mellékelve az instrukciókhoz.

Forgattam a szemeimet aztán kerestem tiszta ruhát. A hajamat összefogtam és léptem is.

Amikor oda értem a bűntett helyszínére, kicsit zsúfolt volt. Amit először furcsának véltem mivel szerda volt,aztán beötlött hogy végül is nyár van, miért ne lehetne…

Egyből kiszúrtam Juliant, egy csapat számomra idegen férfi társaságában. Egy kicsit megijedtem. Vissza akartam fordulni és meglépni, de ő is észrevett. Felkelt és elindult felém vigyorogva.

-Hát eljöttél mégis- ölelt meg, és lenyomott két puszit az arcomra. Először egy kicsit furának éreztem ezt a gesztust, mert kb. még csak 4 napja ismertük egymást.  Egy kicsit alkoholszaga is volt a srácnak, úgyhogy leginkább annak tudtam be ezt a közvetlen viselkedést.

-Hát amint látod.

-Nem tudtál ellenállni nekem –húzta ki magát, én meg elnevettem.

-Igen Julian, csakis a te két szép szemedért jöttem el – mosolyogtam.

-Háh! Tudtam én. Na gyere, bemutatlak a srácoknak – mondta, majd kézen fogott és odavezetett az asztalhoz.

Sorban bemutatott mindenkit. Theon volt a szőke, Vivian az Ian Somerhalder hasonmás, Jason-t és Christian-t nem nagyon tudtam megkülönböztetni és Sammy volt a szemüveges.

Eleinte csak hallgattam a sok hülyeséget és lassan iszogattam a sörömet, amit Julian hozott nekem.  Érdekes srácok voltak, annyi szent. Néha angolul,néha finnül beszéltek, amit gyanítom az alkohol váltott ki belőlük. Legalábbis én ha sokat iszok, akkor félig angolul,félig németül magyarázok.  Mindenesetre nem volt rossz,bár alig szólaltam meg. De jókat mulattam rajtuk.

Taxival mentem haza. Közösen Theonnal és Juliannal.  Juke kiszállt velem és elkísért az ajtóig. Közben végig csábosan vigyorgott én meg egy idő után elröhögtem magamat.

-Kész vagy Julian – mondtam vigyorogva.

-Nem is. Még józan vagyok – egyenesedett ki. – Jé rezgek – kutatott a zsebében- Theon hív.

-Na jó éjt. Köszi hogy hazakísértetek.

-Igazán nincs mit hölgyem – mondta, meghajolt aztán kaptam egy kézcsókot is, amin kuncognom kellett.

Hát barátom, hosszú lesz a másnap.

-Anya,megkértelek, hogy ne csinálj nekem többet programot légyszíves. -  sóhajtottam egy hatalmasat,miután anyám bejelentette, hogy szombat este partira megyünk.

-Kicsim, ez most nekem nagyon fontos.

-Akkor menjetek csak ti. Így is elég volt, hogy engem is elrángattatok ide az Isten háta mögé Liverpoolból.

-Tudod, hogy csak jót akartunk. Ami történt veled…

-Az megtörtént. Túl vagyok rajta. – vágtam közbe. Persze az nem volt igaz. De azért elrángatni a barátaimtól, akikre szükségem lett volna, ahhoz, hogy sikerüljön túl lépni a múltamban történt dolgokon, szerintem szükségtelen volt. Rájuk lett volna leginkább szükségem a felépüléshez. Bár a terapeutám a környezetváltozást javasolta. Hát meg is kaptam rendesen.

-Csak egy estéről lenne szó, Izzy. Neked is jót tenne. Kérlek.

-Van más választásom? – vontam meg a vállamat és sarkon fordultam.

Utáltam itt lenni. Bár még csak 1 hete voltunk itt, de máris utáltam Tampere-t. Egyrészt azért, mert elrángattak a barátaimtól és senkit sem ismertem. Másrészt, iszonyat hideg hely volt. Harmadrészt, egy büdös szót nem tudtam finnül. Amint lesz pénzem és lehetőségem, elhagyom ezt a helyet.

És most meg anyáék összeismerkedtek a szomszédokkal és az egyik meghívott minket szombat estére. Hurrá.

Annyira szerettem volna visszamenni Liverpoolba. Hiányzott minden. Itt egyedül éreztem magamat,mégha nem is éltem egyedül.  Nem volt kivel beszélgetni, sétálni, bulizni. Egyszóval elveszve éreztem magam.

Szombaton anyáék kérésére  kicsíptem magamat és átvánszorogtam velük az egyik közeli szomszédhoz.

-Sokáig leszünk?  - kérdeztem mikor elértünk a küszöbhöz.

-Még be se mentünk és te már ezen agyalsz? – szidott le apa. Én meg csak forgattam a szemeimet.

-Azért remélem bent normálisan viselkedsz majd – nézett rám anya szúrósan.

-Most is normális vagyok…

-Izzy, légy szíves.

Sóhajtottam egyet és megvontam a vállamat megint. Szívem szerint hazamentem volna és elbújtam volna a kis birodalmamban.

Rengeteg ember volt a házban. És mind finn volt. Csak néztem kikerekedett szemekkel.  Aztán odajött egy idősebb pasi, aki kezet fogott anyáékkal és mondott valamit finnül miközben rám nézett de én egy büdös szót nem értettem belőle természetesen. Aztán apa szólt neki,hogy én nem tudok finnül és bemutatkozott a pasi angolul. Majd bemutatott minket a többieknek is.

-És ők itt a családom, a feleségem  Sofia és a fiam Juho – vezetett oda végül minket a családjához.  Ránéztem a srácra és hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy mennyi idős lehet. Ránézésre volt vagy 17-18. Kölyökarca volt, egyenes fekete haja és világos bőre, világító kék szemekkel.  Kb. 10 cm-rel lehetett magasabb nálam.

Anyáék aztán otthagytak vele, én meg nem tudtam mit csináljak. Egy darabig csak álltunk csendben aztán a srác megtörte a kínos csendet.

-Szóval, most költöztetek ide?

-Aha.

-És hogy érzed magad itt.

-Elmegy. – szar ez a hely.

-Gondolom honvágyad van.

-Ja. -  rühellek itt lenni.

-Nagyon bőbeszédű vagy, ugye tudod? – mosolyodott el.

-Miért mit mondjak egy hét után még? – szóltam vissza flegmán.

-Jól van na, csak érdeklődtem. De ha nem, hát nem erőltetem a beszélgetést. – vonta meg a vállát a srác és továbbállt.

Én meg ott maradtam egyedül. Nem hibáztattam, tényleg kibírhatatlan voltam vele. Ő az első korombeli, aki akar itt velem beszélgetni én meg elijesztem. Szép volt Elizabeth. Most aztán tényleg forever alone. Egy pár percig álltam magamban,aztán gondoltam egyet.

Megkerestem a srácot.

-Ne haragudj- néztem rá kicsit bűnbánóan. – Mostanában nem vagyok ép. Új ez az egész. Nem ismerek senkit és nem beszéltem senkivel a szüleimen kívül amióta itt vagyok.  – vettem egy nagy levegőt- Mi lenne, ha elölről kezdenénk?- néztem rá szépen. –Szia, Elizabeth Evans vagyok, de hívj Izzynek. – nyújtottam felé a kezemet.

Elmosolyodott megint a kölyök. Aztán kezet nyújtott ő is.

-Szia, Juho Järvensivu vagyok, de a legtöbben Jukenak vagy Juliannak hívnak.

-Örvendek Julian. –itt már én is mosolyogtam.

Így hát  lett társaságom az este folyamára. Rendkívül érdekes srácnak bizonyult Julian.  Kiderült, hogy 22 éves, tehát 2 évvel idősebb, mint én.

Most kérdezhetnétek, hogy 20 évesen miért élek a szüleimmel még mindig és miért nem maradtam Liverpoolban, ha már tényleg nagykorú vagyok. Nos egyszerű: nem volt pénzem. Meg a lelkiállapotom sem volt a legjobb az utóbbi hetekben…sőt inkább hónapokban. Egy darabig oda jártam egyetemre, aztán történt valami, ami miatt most részben itt vagyunk Tamperében.

-Szóval, mi szél hozott Liverpoolból? – faggatott Julian.

-Aput áthelyezték ide a munkahelyénél, aztán jött az egész család. Egy kis levegőváltozás.

-Értem. És te hogy hogy nem maradtál ott, ha annyira kötődsz ahhoz a helyhez?

-Ez hosszú…és nem szeretnék róla most beszélni. – erőltettem mosolyt az arcomra.- Na de te is mesélj magadról.

Egész este faggattuk egymást apróságokról. Jól esett valakivel végre kommunikálni a saját korosztályomból. Aztán eljött az az idő, amikor anyáék felkészültek a távozásra.

-Te figyi, ráérsz a jövő héten? Mert akkor körbevezetnélek szívesen a városban, most lesz egy kis szabadidőm. Persze csak ha van hozzá kedved.– vetette fel Julian.

-Nincs ellene kifogásom. – örültem, hogy felajánlotta a segítségét. Sőt, titokban már előtte reménykedtem, hogy fel fogja hozni. Megkérni nem mertem. Nem tudom miért. Mindenesetre nagyon megkedveltem a srácot. Számot cseréltünk, majd hazamentem.

Közeledik augusztus. Anyu meg próbál annyi konyhai tudást belém verni (na persze nem szó szerint) hogy ne halljak majd éhen. Egész jól haladunk, meg kell mondjam.

-Jaj végre sikerült elérni Emmát – jött be anyu a konyhába.

-Kicsodát? – néztem rá értetlenül.

-Egyik ismerősöm. Angliában élnek a családjával, nem messze Londontól. Megkértem őket had maradjunk ott, amíg neked lakást keresünk.

-Szuper – motyogtam. Nem örültem, ha eszembe juttatták.

-Mit sütsz amúgy? – nézett végig rajtam anyu. Kicsit hogy is mondjam, lisztes voltam.

-Csokis sütit sátrazásra. Gondoltam legalább valami ehető legyen.

-Jaj tényleg, holnap mentek. Elő is kell szedni a hálózsákokat meg a sátrat. Szólok apádnak.

Kitervelték a srácok, hogy menjünk el sátrazni egyet vidékre a zöld övezetbe. Eleinte nem akarództam elmenni, de aztán rábeszéltek. Vagyis inkább addig húzták az agyamat, amíg nem mondtam igent.

Anyu kiment a konyhából én meg felhangosítottam a rádiót. Épp az All the small things ment a Blink 182-tól.

Say it ain't so, I will not go, turn the lights off, carry me home♫♫

-nananana….öhmm szia Seb – hagytam abba gyorsan az éneklést.

-Látom jó a kedved – vigyorgott.

El is felejtettem,hogy ezek átjárónak használjűk a házat sokszor nyáron.

-Jah mondhatjuk.

-Mi jót csinálsz?

-Sütit sütök. Tudod, legyen valami ha esetleg nem sikerül úgy a kaja, ahogy akarjátok.

-Ó ettől nem kell félni. – legyintett Seb.

-Jobb félni, mint megijedni – ráztam a fejem.

Ezek a srácok nagyon magabiztosan gondoltak a sátrazásra. De mi a lányokkal próbáltuk realistán nézni a dolgokat.

Délután még tartottak egy gyűlést a sátrazással kapcsolatban. Ami végül is ott kimerült, hogy ki kivel megy majd reggel.

Este bepakoltam mindent egy előre megírt lista alapján. Gondoltam itt olyan dolgokra is mint a szúnyogriasztó, ami a fiúknak tuti eszébe nem jutott volna. Ja meg a sátor összeszerelésének útmutatója.

Másnap olyan 9 óra tájban indultunk. Apu odaadta a kocsit nekünk, meg Jeff és Josh is kocsival volt, így voltunk kb. 12-en 3 kocsira. Plusz a csomagok.

Pierre vezetett, David volt elől mellette, én meg hátul Linnel. Jeff,Seb,Dee meg Pat osztozott a második kocsin. Josh,Alex,Ann és Chuck meg a harmadikon. Így kényelmesen elfértünk.

Egyben elértünk a kiszemelt helyhez. Bár volt egy pillanat, amikor elkezdtünk Pierre-rel veszekedni és mondtam neki, hogy álljon meg. Helyet cseréltem Pat-tel és mentünk tovább.

-Legalább szólnak egymáshoz – hallottam ahogy Dee mondta Sebnek. Na ja. Szólunk. De hogyan?

Elérkeztünk az első nagy feladathoz, a sátrak felállításához. Na az egy vicc volt. Sehogy se akart összejönni a fiúknak. Segítséget nem akartak abszolút elfogadni, mondván nekik megy ez egyedül is. Kb. két óra telt el, mire sikerült felállítani őket.

-Remélem a leszedés gyorsabban megy az alfahímeknek – forgatta Alex a szemeit mellettem.

-Más nem, leszedjük mi. – vontam meg a vállamat.

Következett a sátrak elosztása, amiből veszekedés lett. Alex Josh-sal akart egysátorban lenni, ami Jeffnek nem tetszett. É azért hisztiztem, hogy ne kelljen Pierre-rel osztoznom a sátran. A másik két pár meg együtt akart lenni. Alex ekkor egyből jött, hogy ha ő sem lehet Josh-sal, akkor a többiek se legyenek már együtt. Aztán valakinek lett az az ötlete, hogy sorsoljuk ki. Amit elvetettünk és újabb veszekedések jöttek.Végül meguntuk.

Így kerültem egy sátorba Daviddel és Linnel. Szerencsétlen Alex egy sátorba került Jeffel és a barátjával. Pierre Chuckkal és Anne-el osztozott egy sátron. És szegény Sebék Pattel voltak megáldva.

-Hát ezt megoldottuk – dobta le David a cuccát a sátorba. – Azért ígérjétek meg, hogy nem fogtok megerőszakolni az éjszaka – vigyorgott a szöszi srác.

-Magam nevében megígérhetem,de Lin nevében nem nyilatkozom- kacsintottam Davidre, ő meg elpirult.- Na mi az,csak nem zavarba hoztalak?- mosolyodtam el.

-Neeeem, csak meleg van és azért pirultam ki – mentegetőzött a srác.

-Hát persze- húztam fel a szemöldököm.

Lin ekkor megérkezett a sátorba. Ördögi ötletem támadt.

-Ki hol alszik? – kérdezte.

-Nekem mindegy- vakarta a fejét David.

-Igazából nekem is- bólogattam- csak ne én legyek középen. Sokat forgolódok, meg néha rugdosok is.

-Akkor te leszel kívül.- döntötte el Lin.- Mi meg majd elleszünk valahogy.

-Az tuti- gondoltam magamban és elvigyorodtam.

Délután kerestünk tűzifának valót, hogy este legyen mivel főzni és fűteni. David és Pat vállalkoztak erre a feladatra, de hamar feladták, mivel elmondásuk szerint egy hatalmas vérengző vadállat üldözőbe vette őket. Ezért Pierre, Jeff és Josh ment el. Josh csak azért,mert Jeff rajta akarta tartani a szemét.

-Óóó hogy az a…-fakadt ki Alex miután elmentek a fiúk.

-Nyugi csajszi.-próbáltam nyugtatni.

-Wáh. Mi az hogy elrángatja a barátomat? Egy percre se hagyott minket békén amióta ideértünk.

-Csak félt. Nem kell neked bemutatnom milyen volt az én bátyám, amikor valakivel együtt voltam.

-Jó de akkor is.

Kicsit még duzzogott,aztán szerencsére hamar lenyugodott. David szórakoztatott minket, amíg nem értek vissza a fiúk, nagyon vicces a srác. Életemben nem nevettem annyit egy este alatt.

Pierre-ék szerencsére egyben visszaértek, elegendő mennyiségű fával. Tüzet raktunk és kezdődhetett a szórakozás.

Körbeültük a tábortüzet. Mint a filmekben. Seb és Jeff hozott gitárt is, úgyhogy még zene is volt. De nem csak ők zenéltek. Volt Pierre-nél meg Davidnél is a gitár.

Volt itt minden. Saját számaik, a London Calling a Clash-től, meg még pár kedvenc. Nagyon jó volt.

-Na de ne csak mi gitározzunk. Gondolom a lányok közül is van aki tud játszani – hozta fel David.

-Syl tud – mondta Chuck szemben velem – ránéztem és ráztam a fejemet. Nem nagyon szerettem mások előtt játszani vagy énekelni.

De aztán megadtam magamat.

-Jó rendben. De csak egy számot. – vettem át a gitárt. Egy pillanatig elgondolkodtam, hogy mi az amit tudok. És végül egy Dream Theater számra esett a választás, méghozzá a Take away my pain-re. Ez egy nagyon dallamos és nyugtató szám, felszabadultnak éreztem magamat mindig tőle. Mindig melegséggel töltött el, ha hallgattam.

Miután végeztem, visszaadtam a gitárt valamelyik srácnak. Nem voltunk már fent olyan sokáig és elindultunk vissza a sátrainkba.

Éjjel nem tudtam aludni, ezért elindultam vissza csendben a tűz maradványaihoz és leültem vissza a helyemre. És gondolkodtam.

Nem sokkal később meglepetésemre csatlakozott hozzám valaki.

-Nem baj, ha csatlakozom? – kérdezte Pierre. Ráztam a fejemet, jelezve, hogy nem zavar.

Egy darabig csöndben ültünk és néztünk egymás elé.

-Szeretném ha tudnád, hogy sajnálom. – törte meg végül Pierre a csendet.- Sajnálom, hogy ilyen rossz testvér vagyok és hogy olyan dolgokat mondtam neked amiket nem érdemeltél.

Meglepődtem. Pierre sosem kért tőlem bocsánatot. És most itt ülünk, és épp azt teszi. Nem tudtam mit mondjak. Bocsánat elfogadva? Vagy ja hogyne persze megbocsájtok? Végül pár percnyi kínos hallgatás után felkeltem és átöleltem Pierre-t.

-Én is sajnálom, hogy ilyen húg vagyok. És hogy annyi bosszúságot okoztam. Igen, én sem vagyok egy angyal, de tény hogy te nagyon megbántottál azzal, amit a múltkor mondtál nekem.

-Tudom. Nem kellett volna. Nem tudom mi ütött akkor belém.

-Nem akarok úgy elmenni, hogy rosszban vagyunk – böktem végül ki. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen megy. De jobb volt, az tuti.

-Menni kellene aludni- vetette fel Pierre.

-Ja nem ártana.- bólintottam. Pierre felkelt és nyújtotta a kezét.

-Nem jössz?

-Még egy pár percet maradok, de te menj csak.

-Biztos?

-Biztos.

-Akkor szép álmokat.

-Neked is.

Még pár percet ültem aztán rászántam magamat az alvásra. Na meg persze az idő sem volt meleg. Ahogy mentem visszafelé, zajokra lettem figyelmes. Valaki mászkált a sátrak között. Találtam a földön egy vastagabb ágat, amit magamhoz vettem önvédelem céljából. Láttam, hogy a sötét alak megindul Sebék sátra felé. Mögé lopóztam de észrevett és megfogta a kezemet, amiben a fadarab volt. Hatalmasat sikítottam, mire mindenki felébredt.

-Jézusom, itt meg mi folyik? – mászott ki Jeff a sátrukból.

-Syl majdnem leütött – panaszolta Pat.

-Basszus, honnan a francból tudtam volna, hogy te vagy? Csak egy sötét alakot láttam, aki a sátrak között mászkál.

-Mégis ki a fene járkál erre ilyenkor? – vágott vissza.

Legszívesebben neki ugrottam volna, de Jeff rátette a vállamra a kezét, jelezvén hogy inkább ne fokozzam tovább a feszültséget.

-Wahh.. mindegy. Én elhúztam aludni. – sarkon fordultam és elmentem a sátrunkhoz.Hosszú éjszaka volt...

music: Misfits-Saturday night
why?: mert csak:D

Amikor odaértünk, bementünk Dougieékhoz először. Hát ott nem várt esemény fogadott. Dougie meg Frankie üvöltöztek egymással, sőt mintha egy cipőt is láttam volna elrepülni. Frankie aztán elviharzott, kis híján fellökve Harryt. Csak álltunk ott mindhárman végül Harry megtörte a csendet és megkért, hogy menjek át inkább Tomékhoz, ők is nemsokára csatlakoznak.

Pár perccel utánam megjöttek a fiúk is és Gio betessékelt mindenkit a sötét nappaliba gyorsan. Tom megjött és amikor meglátta Giot teljesen rá volt indulva, olyan szavakat mondot neki amit nyilvánosan nem hiszem hogy megosztottak volna velünk. Danny aztán röhögve felkapcsolta a villanyt és elülvöltötte hogy „Boldog szülinapot haver”. Szegény ünnepelt falfehéren állt vörös arcú barátnője mellet és azt se tudta mit mondjon. Ezt azt hiszem sokáig emlegetni fogják.
Dougie nem sokkal ezután odajött hozzám beszélgetni.
-Szia. Ne haragudj az előbbi balhéért.
-Nem haragszom. De mondd csak, minden rendben?
-Azt hiszem –erőltetett az arcára egy mosolyt.
-Rendben, de ha esetleg szeretnél beszélgetni, akkor tudod a számomat.
-Köszi. És légyszi ne mondd el senkinek se.
-Nem fogom.
Megölelt nagy meglepetésemre aztán tovább állt.
Este rengeteget táncoltam, imádom az ilyen számokat. Később aztán amikor melegem lett,kimentem egy kicsit a kertbe a pavilonhoz hogy lehűtsem magam. Nekidőltem az asztalnak aztán megnéztem, hogy ki keresett a mobilomon korábban. Visszahívtam Fruzsit aki nem vette fel aztán láttam hogy Harry is kifelé igyekszik. Odaszegődött mellém és hallgattuk a zenét bentről,meg beszélgettünk közben. Megszólalt Jerry Lee Lewis-tól a Great balls of fire és elkezdtünk táncolni. Aztán volt egy pillanat, amikor túlságosan bemelegedtünk; arra eszméltem, hogy az asztalon fekszem félig Harry keze meg már a combomon megy egyre feljebb és eszeveszettül csókolózunk. A fejemben a hangok azt súgták hogy álljak meg de a szívem az teljesen mást akart. Végül a telefonja közbevágott szerencsére vagy nem, megmentve a helyzetet. Gyorsan megigazítottam magamon a ruhát aztán besiettem a házba.
Bent véletlenül nekem jött valaki és a kezében lévő pohár tartalma a ruhámra ömlött. Nem figyeltem ki és mit öntött rám, helyette egyenesen a fürdő felé vettem az irányt.

Próbáltam a foltot kiszedni,de nem nagyon akarta magát megadni. A végén meguntam aztán.

Belenéztem a tükörbe. Egy kétségbeesett lány nézett vissza rám. Elmosódott smink, kócos haj és koszos ruha. Mit keresek itt?

Összeszedtem magamat, hívtam egy taxit aztán elköszöntem Toméktól.

-Ne már. Maradhatnál még egy kicsit – kérlelt Gio.

-Szeretnék, de fáradt vagyok – erőltettem egy mosolyt az arcomra – majd legközelebb hajnalig bulizok veled, ígérem.

-Jól van, majd szavadon foglak- ölelt meg Gio.

Otthon még nem volt senki, amikor hazaértem. Gyorsan megszabadultam a ruhától meg a sminktől.  Összekötöttem a hajamat és kényelmesebb ruhát vettem fel. Benyomtam a rádiót majd körbenéztem a hűtőben és megállapítottam, hogy ránk férne egy alaposabb bevásárlás. A fagyasztóban találtam jégkrémet, így úgy döntöttem eszek belőle. Kerestem kiskanalat aztán leültem az asztalhoz. Közben megjött a két lakótársam.

Ricsin látszott, hogy komoly erőkkel próbálja magát türtőztetni Fruzsi ellen. Alapjában véve nyugodt srác és nehéz kihozni a sodrából. De úgy látszik Fruzsinak sikerült megrengetnie a fiú nyugodtságát. Aki meg ismeri  Fruzsit, az tudja hogy sokszor milyen kiállhatatlan tud lenni de azért szeretem.

-Hogy tud valaki ennyit beszélni? -  nézett rám Ricsi, majd sóhajtott egy hatalmasat.

-Nem tudom…

-Nem is beszélek sokat – jött utána Fruzsi. – Ó jégkrém? Én is kérek! – csillant fel a lány szeme.

-Kanál a helyén – mutattam a szekrény felé.

-Ilyenkor jégkrém? – vakarta a fejét a dobos.

-Te is kérsz – nyújtottam felé a dobozt.

-Naná!

Így ő is csatlakozott hozzánk. Hármunknak végül sikerült elpusztítania az egész doboz jégkrémet.

Lin rázott fel reggel.

-Mit álmodtál? Chuck nevét mondogatod már vagy 10perce. – Szóval csak álmodtam.

-Á csak elvette a macimat álmomban és nem akarta visszaadni – mondtam gyorsan.

-A macidat? – nézett rám furán.

-Aha. – kimásztam az ágyból- te amúgy hogy hogy itt? Nem mintha baj lenne.

-Gonoltam megnézem, mi van veled. Meg unatkoztam egy kicsit.

Elindultam a konyha felé a szokásos kávé adagomért.

Tesóm is pont akkor indult lefelé. Lassan, mint a zombik másztunk le a lépcsőn. Lin meg jött utánunk. Én értem le először. Anyuék gondoltak ránk és ott várt minket a kávé a pulton. Levettem az egyik csészét a koyhaszekrényből és öntöttem egy  kis kávét,majd leültem az asztalhoz és nekiestem a horoszkópom olvasásának. Pierre szintén levett egy csészét, öntött magának kávét és leült mellém újságot olvasni. Lin meg nézett ránk, mint aki szellemet lát.

-Mi az?- kérdeztük egyszerre Pierre-el.

-Ti aztán le se tagadhatjátok, hogy tesók vagytok. – Pierre megvonta a vállát aztán folytatta az olvasást.

-Látom felkeltetek végre – jött be apu a konyhába - Ideje volt már.

-Testileg lehet hogy itt vagyok de lélekben még mindig alszok – mormogtam aztán kiittam a maradék kávémat is. –Apu megrázta a fejét.

-Mi lesz veled később te álomszuszék?

-Ez van.

Pierre erőt vett magán és visszament a szobájába, mi meg Linnel átköltözünk a nappaliba. Épphogy leültünk, csöngettek. Feltápászkodtam aztán mentem ajtót nyitni.

-Helló. David vagyok. Pierre itthon van? – mosolygott vissza rám a szőke szemüveges srác tegnapról.

-Szia. Syl vagyok, és igen, sajnos itthon van. Gyere be, mindjárt szólok neki. –betessékeltem a nappaliba aztán elüvöltöttem magam – PIERRE! TOLD LE A SEGGED, KERESNEK! – semmi válasz. – David – Lin, Lin - David –mutattam be őket egymásnak közben – Mindjárt jövök, csak szólok a bátyámnak. –majd otthagytam őket és felvánszorogtam a pokol szájához.

Fent üvöltött a zene. Hiába szóltam, mintha a falnak beszélnék. Úgyhogy elkezdtem ütni az ajtót. Igen ám, de közben Pierre észrevette, én meg véletlen megütöttem.

-Hugi te állat-masszírozta az arcát- mit akarsz?!?

-Fél órája üvöltözök neked basszus. Valami David keres, lent van a nappaliban.

-Ja jó. Kösz. Mindjárt megyek.

-Ok – sarkon fordultam és visszaindultam a nappaliba. De inkább meggondoltam magam és bementem a szobámba átöltözni. Ideje volt már átvedleni pizsamáról rendes ruhába, illetve megfésülködni sem ártott volna. Lentről meg amúgyis csak nevetést hallottam, szóval nem hiszem, hogy kellett volna aggódnom az uncsitesóm épsége miatt, max David halálra nevetteti.

Kerestem egy pulcsit,hozzá pólót meg farmert és átöltöztem, majd visszamentem a nappaliba a többiekhez. Időközben csatlakozott Chuck is hozzánk.

-Hello Mr.Comeau, milyen jóképűek vagyunk ma- vigyorogtam a dobosra, aki ma kivételesen szemüvegben virított kontaklencse helyett. Chuck nem volt oda a szemüvegért, de néha muszáj volt azt is hordania.

-Haha – nézett rám szúrosan,karba tett kézzel.

-De tényleg. Szerintem aranyos vagy szemüvegben- még szélesebb vigyor húzódott az arcomon. Ő meg sóhajtott egy hatalmasat.

Pierre közben eléggé elfoglalt volt Daviddel. Fél füllel hallottam valami olyasmit hogy ő is csatlakozik majd a fiúkhoz.

Így elsőre jófej srácnak tűnk, bár kicsit mintha túl lett volna pörögve. Délután próbáltak nálunk a fiúk és tök jó volt a hangulat. Legalábbis egy darabig. Aztán Pierrerel elkezdtünk szokás szerint jó testvérekhez hasonlóan veszekedni. David meg is jegyezte hogy ők nem szoktak így veszekedni a nővérével. A végén aztán Pierre elvetette a sulykot.

-Muszáj mindig az én barátaim nyakán lógnod? Állandóan itt vagy és zavarsz, ahelyett hogy valami értelmeset csinálnál. – mondta ingerülten Pierre. Hatalmas csönd lett a nappaliban. Se a lányok,se a fiúk köpni-nyelni nem tudtak.

-Tudod mit? Augusztus végétől már nem kell ezen aggódnod, költözöm Londonba. És akkor többet nem lesz, aki zavarjon- itt kicsit megremegett a hangom. Pierre úgy állt ott,mint egy szobor. Gyorsan elfordultam és felsiettem a szobámba. Kulcsra zártam és lefeküdtem az ágyra könnyes arccal. Pierre egy darabig próbált bocsánatot kérni, de rohadtul nem érdekelt. Szarul esett. Eddig is veszekedtünk, de nem mondott ilyent sosem.

Este összeszedtem magamat egy kicsit és kimentem az udvarra kosárra dobálni. Közben azon gondolkoztam megint, hogy vajon helyesen cselekszem-e Londonnal kapcsolatban. A gondolataimból Alex zökkentett ki.

-Ilyenkor kosarazol? Te sem vagy ép.

-Valamivel el kell foglalnom magam.

-Jah hallottam mi történt.- hatalmas bűntudatom támadt. Alex volt a legjobb barátnőm, akivel mindent megosztottunk szinte és mégsem voltam képes elmondani neki Londont.

-Elköltözöm augusztusban Londonba – jelentettem be néhány percnyi csöndes dobálgatás után. Nem mondott semmit csak dobálgattunk tovább. –Sajnálom hogy nem mondtam el előbb. –odajött és megölelt.

-Ne sajnáld. Ma elmondtad és ez a lényeg. Igaz, London nagyon messze van de majd valahogy megoldjuk egymás boldogítását - mosolyodott el – tudod hogy tőlem nem lehet megszabadulni.

-Ahogy engem sem lehet lerázni- mosolyodtam el én is.

Másnap se nagyon dugtam ki a szobámból az orromat,mivel a fiúk nálunk próbáltak és nem volt kedvem összefutni a tesómmal. Így úgy döntöttem inkább olvasok, és a kedvenc könyvemre esett a választás. Felforgattam érte az egész szobát. Épp elkezdtem visszaszórni a cuccaimat a helyére, amikor kopogtak.

-Bújj be- kiáltottam az ajtómon kopogó személynek, aki jelen esetben Chuck volt.-Ó szia. Nem próbáltok?- kérdeztem meglepődve.

-Már nem, Pierre-nek mennie kellett dolgozni.

-Ja tényleg. Legalább lesz egy nyugodt estéje nélkülem.

-Jaj ne foglalkozz vele, biztos nem gondolta komolyan amit mondott.

-Akkor is. Te mikor hallottad Jeffet így beszélni Alexszel? Vagy te mondtál valaha ilyent Louisnak? –erre elhallgatott. – Na látod.A fenébe már.

-Mi az? – kérdezte Chuck.

-Nincs meg a kedvenc könyvem. Azt akartam olvasni. – vágtam le magam az ágyra.

-Annyiszor olvastad már, nem tudod még kívülről??

-Nem. Csak néhány részletet – vigyorogtam mint a macsek az Alice Csodaországbanból.

-Te lány- sóhajtott fel – inkább ki kellene másznod a szobából ahelyett hogy bent aszalódsz.

-Hmm… Igaz, úgyis a kutyákat is el kellene engedeni egy kicsit az udvarban.

-Na látod.

Feltépászkodtam az ágyból,összekötöttem a hajamat és vettem fel egy pulcsit. Chuck előre engedett az ajtón. Visszanéztem rá.

-Chuck?

-Igen?

-Az utolsó fizeti a vodkát legközelebb.- mondtam és futottam is le a lépcsőn. Chuck utánam eredt. El is feledkeztem a többiekről lent a „nagy futásban”. Jeff háttal állt nekünk nem messze a lépcsőtől, és fékezni már nem volt időm – bumm neki, az még oké volt, nem voltam olyan vészes hogy eldőljön. De aztán jött még Chuck is és eldőltünk mint a dominók.

Jeff, a rangidős kioktatott utána minket, aztán röhögtünk egy jót, én még mindig a padlón fetrengtem. Chuck felsegített.

-Egyezzünk ki egy döntetlenben- ajánlotta fel.

-Egye fene- fogtam meg a kezét.

music: McFly-Party girl
why?: ez még a vámpíros-álmos részhez kötődik(ha még emlékeztek rá:’D) a klipp nem rossz, a szám annyira nem jön be^^

Igen, Harry volt az. Először megijedtem. Ő meg elnevette magát.

-Mi az?-néztem rá értetlenül- van valami az arcomon??

-Nem. Csak olyan képet vágtál, mint aki éppen szellemet lát.

-Sorry csak meglepődtem.

-Hát még én. Hogy vagy?

-Fáradtan – nevettem el magam – és sietősen. El kellene érnem a következő buszt. Veled mizujs?

-Az nem mostanában jön. Köszi, megvagyok, most fejeztük be az új lemezt és van egy csomó dolgunk. Szóval nem unatkozunk.

-Akkor jó az élet, ha zajlik – bólogattam.

-Bizony- helyeselt Haz.

Egy kicsit álltunk és nézünk egymásra. Olyan fura volt, hogy közvetlen velem. Azt hittem a sok veszekedés meg az elválás után nem bír majd rám nézni. És tévedtem.

-Nem tudod, Bridzs itthon van? Beszélnem kellene vele.

-Huh, szerintem most ne zavard. Dave itt van nála. Inkább gyere vissza később.

-Oh oké. Akkor majd felhívom inkább később. Elvigyelek amúgy?

-Á nem kel miattam felesleges kört futnod, majd megvárom a buszt.

-Dehogyis, amúgyis be kell mennem a városba.

-Ó akkor elfogadom a nagylelkű ajánlatod.

Úgyhogy bevitettem magamat Harryvel. A kocsiban csak a zene szólt, nem nagyon beszéltünk. Megkérdezte hol tegyen ki és kb. ennyi volt a beszélgetés odáig.

Otthon nyugalom fogadott. Fruzsi a konyhaasztalnál ült és egy kávé felett bámult ki a fejéből maga elé.

-Már előre látom hogy ez ma nem a te napod lesz.

-Hát nem az tuti…de még mindig jobban állok mint a nagyfiú –bökött Ricsi szobája felé majd kortyolt egyet a kávéjából. – Maradt még egy adag ha kell – mondta aztán elindult a fürdő felé.

Hatalmas vigyor terült szét az arcomon és közben ezerrel járt az agyam. Utáltam, ha felzavartak de imádtam másokat felzavarni.

Csendben ledobtam a cuccaimat meg a cipőmet és elindultam a dobos szobája felé. Halkan bementem a szobába. Kikerestem a telómból az Avenged Sevenfoldtól a Scream című számot(egy hatalmas hangos sikollyal kezdődik a szám:P), felhangosítottam a telefont és a füléhez tartva megnyomtam a lejátszás gombot.

Az az élmény megfizethetetlen volt. Felkapta a fejét és motyogott valamit amit nem értettem.  Aztán visszafeküdt,nyöszörgött, próbált oldalra fordulni, de mivel az ágy szélén feküdt amúgyis, szegényem legurult az ágyról. Gonosz dolog volt tőlem de kiröhögtem. És ne csináljatok úgy mintha ti nem röhögtétek volna ki. Odamentem hozzá és próbáltam abbahagyni a röhögést, de a mosolyt nem bírtam levakarni az arcomról.

-Jól vagy? Nem akartam hogy bajod essen.

-Akkor mért nem hagytál aludni?- morgott becsukott szemmel.

-Sajnálom. Nem bírtam ellenállni.

Felült,megdörzsölte a szemét. Tök aranyosan nézett ki kócosan. Feltápászkodott aztán kiment a szobából, én meg követtem.

-Ne haraguuuudj- néztem rá szépen.  Nem mondott semmit. Kiöntte egy csészébe a maradék kávét aztán leült az asztalhoz.

-Most nem fogsz velem beszélni?- megint semmi.

-És ha azt mondom hogy van két jegyem a jövő heti Dream Theater koncertre itt Londonban?-  erre kiköpte a kávéját amit éppen kortyolt.

-Na nee…- tudni kell róla hogy hatalmas Dream Theater fan.

-Na de- mosolyodtam el.

-Honnét szerezted? Elkelt minden jegy már. – nézett rám hatalmas szemekkel.

-Bridzs szerezte. Késői szülinapi ajándék tőlem.

-De már kaptam tőled ajándékot.

-Nem baj. Gondoltam ha már itt vagyunk akkor elmehetnénk.

-Úristen. Ez a legjobb ajándék amit valaha kaptam. – ölelt meg szorosan.

-Tudtam hogy beszélni fogsz-  mondtam elégedetten.

Délután szereztünk kaját és mentünk dolgozni estefelé Fruzsival. Ricsi majd holnap délelőtt jön. Elsőre esti kezdés necces lesz.  Fruzsinak legalább volt gyakorlata ilyen téren, otthon is pultos volt csak kevesebb pénzért mint amit itt kapunk majd. Én általában csak néztem ahogy dolgozik. Meg ha már ott voltam akkor 1-2 sör vagy kávé lecsúszott.

Délután nem voltak olyan sokan, aztán olyan 8 óra felé már félig volt a pub. A fiatalabbaktól elkezdve az idősebb korosztályig bezárólag. Szerencsére négyen voltunk, így azért könnyebben ment. Jake és Amy segítőkész volt nagyon így az elején,amikor még nem igazán tudtuk hogy mi merre.

Chris meg Ricsi is tiszteletét tette az este folyamán. Sőt Bridzs is befutott, méghozzá Gioval akit először alig vettem észre.

Egyáltalán nem unatkoztunk. kezdtem úgy érezni magam mint régen.

Amikor betoppantak a fiúk(Danny, Dougie, Harry és Tom) a barátnőikkel akkor teljes ez az egész. Mondjuk Izzynek annyira nem örültem de a többiek társaság volt úgyis a fontosabb.

Mindenki bemutatkozott mindenkinek(akik még eddig nem találkoztak). A társaság egy része aztán elvonult külön, csak Gio maradt ott egy kicsit még beszélgetni. Pénteken lesz Tom szülinapja és arról akart beszélni. Meglepetés bulit szervezett neki és szerette volna ha elmegyek én is. Eleinte nem volt kedvem hozzá, de amikor kibökte, hogy hatvanas évek lesz a téma, már bele is mentem. Mindig is szerettem volna elmenni egy ilyen bulira.

Nagy nehezen lehúztuk a műszakot. Kb. hajnali fél2 felé végre ágyba is kerülhettem. Elsőre nem is volt vészes.

Délelőtt Ricsi visszafizette a tegnapit és ő ébresztett. Először elküldtem jó helyre, aztán visszafeküdtem. Megpróbáltam visszaaludni, de nem sikerült. Így hát felkeltem és elmentem lezuhanyozni. Reggelizés közben eszembe jutott Tom bulija és hogy arra még nincs se ruhám se ajándékom, szóval elindultam meló előtt Fruzsival vásárolni.

Most is nehezen találtam magamnak ruhát. Utáltam vásárolni. Végül találtam egy fekete alapon fehér pöttyös ruhát meg hozzá való lapostalpú cipőt. Nem szeretem a magassarkút.

Tomnak is sikerült valami ajándékot találni, így hazafelé vettük az irányt.

Aznap este nem voltak olyan sokan mint előtte, így korábban be tudtunk zárni, aminek örültem mert másnap,azaz pénteken délelőttre mentem, hogy elmehessek este a meglepi bulira.

Pénteken meló után siettem haza hajat mosni meg elkészülni. Délután Gio felhívott hogy majd valakit elküld értem este és készüljek el időben fél 8ra.

A „sofőröm” halálpontosan megérkezett.

-Nahát Harry, tudsz pontos is lenni?- mosolyodtam el amikor megláttam Juddot.

-Hát látod – engedett előre a bejáratnál és kinyitotta nekem az ajtót.

-Milyen udvarias vagy.

-Igyekszik az ember. – kinyitotta a kocsiajtót is nekem és nem sokkal később indultunk is.

-Izzy nem jön?- kérdeztem tőle.

-Ennyire hiányzik?-nevette el magát.

-Neeem. Csak gondoltam veled jön.

-Ő a barátnőivel van ma.

-Akkor ma jóvilág van gondolom.

-Mondhatjuk- kacsintott rám.

Megint olyan volt,mint régen.

úgy döntöttem visszateszem mégis a Simple Planes sztorit. még új részt is tettem fel. amúgy ezt 2007-2008 körül írtam, szóval az első négy rész azért olyan amilyen.^^

a másik kettőhöz is elkezdtem egy-egy részt, csak holnap érettségizek németből meg a suliban is sok minden összejött, plusz jönnek november 10-én és 15-én a szóbelik, szal nem tudom mikor fejezem be. ez most sokkal fontosabb nekem a jelen pillanatban. ezt a mostanit is csak azért raktam fel mert már nagy része megvolt,csak a befejezés hiányzott hozzá.

jó olvasgatást^^ ja és írjatok nyugodtan,nem harapok:D

Nyár van. Még pár hónap és mehetek fősulira . Persze azt még anyuék se tudják, hogy Angliába költözöm, mert oda vettek fel. Még Chucknak se mondtam el…nem merem. Most is itt ülök a faházban magamba roskadva, pedig már reggel van és nemsokára átjönnek a csajok is.

Nagy nehezen rászántam magamat, hogy visszamásszak és levánszorogjak kávét főzni. Az mindig feldob.

Aztán befutottak a csajok is. Átvedlettem aztán benéztünk a városba. Vettünk pár cuccot nyárra aztán dél körül már haza is értünk . Nem vagyok valami shoppingolós típus .

Nálunk aztán 5 éhenkórász feküdt a nappaliban. Egy darabig úgy tűnt, mintha meghaltak volna, de aztán amint beléptünk és meglátták a táskákat a kezünkben, lerohantak minket mint a vadállatok és elkezdték átkutatni őket. Aztán amikor semmi ehető dolgot nem találtak bennük, akkor csalódottan visszavonultak és panaszos hangon kajáért hisztiztek.

-Mint az ovisok, de komolyan…-forgattam a szemeimet, aztán benéztem a hűtőbe, ami szinte teljesen üres volt. – Hmm…úgy látszik anyuék elfelejtettek bevásárolni…

- Mi lenne, ha elmennénk a városba kajálni?- vetette fel Seb.

-Nem is vagy te olyan hülye, mint amilyennek látszol –szólt be neki Jeff mire Seb bevágta a durcát.

Aztán a nagy csapat elindult befelé a városba. Beültünk a McDonalds-ba ahol a pultos srácnak hasonló szemüvege volt, mint nekem. Nem mintha olyan lényeges lett volna. Amikor beértünk, a srácok megrohamozták a pultot és és egymást túlkiabálva adták le a rendelést… annyi kaját kértek, hogy egy egész osztály simán jól lakhatott volna belőle.

- Te jó ég, mennyit zabáltok – néztem rájuk megrökönyödve, mire 5 gyilkos szempár nézett vissza rám –Jó, vegyétek úgy, hogy meg se szólaltam. –majd visszahúzódtam a helyemen, és elgondolkoztam azon, hogy esetleg néhány hónap múlva már nem ülök itt velük és nem látom, ahogy egymásnak esnek a kaja miatt. És itt majdnem eltört a mécses, próbáltam vidám arcot vágni, de valahogy nem sikerült.

-Jól vagy?- szólt oda halkan Chuck.

-Igen, csak egy kicsit fáradt vagyok- mondtam miközben erőltettem egy műmosolyt az arcomra.

-Biztos?

-Biztos – kacsintottam. Ha azt nézzük, tényleg fáradt voltam. Alig vártam hogy hazaérjek és lepihenjek az esti banzáj előtt egy kicsit.

Már hazafelé tartott a banda, amikor az én drága „bölcs” bátyámnak eszébe jutott hogy ugyanmár mi lenne ha egyet próbálnának még a délután folyamán. Halkan szitkozódva( kizárólag németül, hogy a többiek ne értsék) felvonultam a szobámba. A csajok lementek meghallgatták a srácokat. Aztán a végén én is lementem hozzájuk. Egész jó számok voltak. Az Anything azonnal be is lopta magát a szívembe. Sőt még Pierre hangja is tetszett. Chuckra meg mindig is irigy voltam amiért tudott dobolni. Nekem nem engedték anyuék, szerintük túl zajos lettem volna. Mintha Pierre, Jay és Jonatan nem lett volna az… Na mindegy. Maradt nekem a gitár

Ja igen, van még két bátyám, csak ők már nem laknak itthon. Amúgy egy fokkal normálisabbak Pierrenél hálisten.

Na szóval hol is tartottam? Ja igen a próba… nem tartott sokáig, mivel még inkább kezdő státuszban voltak a fiúk. 3-4 számuk volt talán eddig, inkább feldolgozásokkal meg hülyeségekkel húzták el az időt mindig. De ez nekem sokkal jobban bejött mint a Reset.

Lent voltunk a pincében még egy kicsit, de lassan szállingózni kezdtek. Végül egyedül maradtam a hangszerekkel. Vagyis azt hittem egyedül.

- Valami nincs rendben veled mostanában – hallottam Chuck hangját az ajtó felől. Nem szóltam semmit csak néztem magam elé. Túlságosan is jól ismert már engem ahhoz hogy átverjem egy művigyorral.

-Mi a baj? Még mindig…?

-Nem, nem Richie.  Ez most más.

-Hát akkor? Miért nem mondasz semmit? – ült le mellém a kanapéra ami lent volt a pincében amit átalakítottak anno próbateremmé.

-Mert nem tudom hogyan mondjam el. Ez nem olyan egyszerű.

-Csak nem terhes vagy?- nézett rám kikerekedett szemekkel.

-Ments isten – néztem rá ijedten- már csak az hiányozna a boldogságomhoz…

-Akkor mégis mi bajod van? Segíteni szeretnék. –sóhajtottam egy nagyot. Aztán belekezdtem.

-Emlékszel hogy régen mennyire szerettem volna Londonban továbbtanulni? –bólintott a dobos. – és azt mondtam hogy nincs esélyem de megpróbálom, csak úgy viccből. Nos a jelek szerint mégis volt és felvettek.

-Nem mondod? Gratulálok- mosolyodott el.

-Én ennyire nem örültem.

-De hát ez nagy lehetőség neked!- nézett rám értetlenül.- ez volt az álmod.

-De ebben az álomban ti nem lennétek benne – suttogtam és jött is az első könnycsepp.

Chuck magához húzott és átölelt. Ebben a pillanatban csak erre volt szükségem, semmi másra.

-Szüleid tudják már?- kérdezte pár perc csend után.

-Nem-ráztam a fejemet-csak neked mondtam el eddig.

Még egy kicsit ültünk ott aztán úgy döntöttünk fel kellene mennünk a többiekhez. Chuck felsegített és ekkor megláttam benne valamit ami az elmúlt 18 év alatt sosem figyeltem. Eszméletlen jól esett a közelsége, és talán ebben a pillanatban most többet is éreztem barátságnál. Gyorsan elhessegettem a gondolataimat és felmentünk. Chuck elment haza én meg egyenesen a szobámba. Kihalt volt a ház. Mindenki elment még Pierre is. Pár perccel később hazaértek anyuék. Vettem egy nagy levegőt és eléjük álltam.

Azt hittem balhé lesz belőle. És eléggé meglepődtem amikor anyu könnyes szemekkel átölelt és gratuláltak. Büszkék voltak rám, csak a távolság volt az egyedüli tényező.

Egy kicsi beszélgetés után észrevettem hogy már 7 van és 8ra jönnek a srácok. Meg hát jobbnak láttam elfoglalni a fürdőt amíg Pierre még nincs itthon. Persze pont akkor ért haza amikor elindultam volna. Egymásra néztünk és elkezdtünk rohanni, egymást fellökve a lépcsőn. Aztán nagy nehezen sikerült előtte beérnem a fürdőbe. Rávágott egyet a csukott ajtóra és morogva elhúzott. Elmosolyodtam aztán nekiálltam készülődni.

Pontosan megérkezett mindenki nyolcra, bár volt aki előbb jött mint. Pl Dee meg Lin.

Szerencsére a hely ahová mentünk, csak néhány saroknyira volt tőlünk így mehettünk lábbusszal és nem kellett a kocsit szerezni illetve azon vitatkozni hogy ki vezessen.

Viszonylag sokan voltak ott. A társaságunkból mindenkinek volt barátja/barátnője rajtam meg Linen kívűl.  Még Chuck is elráncigalta Annt.

Kicsit sokan voltunk egy helyre, ezért két beülős részt is elfoglaltunk. Pont ők ültek velem szemben. Nem tudom miért de féltékeny lettem Annre. Legszívesebben eltaszítottam volna a dobos mellől.

-Hé az ott nem a cuki srác a mekiből? – szólalt meg egyszer csak Lin mellettem.

-Hol?- kérdeztük egyszerre Chuckkal és elkezdtük kémlelni a helyet.

-Ott a színpadon – mutatott előre.

-Tényleg hasonlít rá.

-Na helyet kérünk- jött oda Alex és a barátja, Josh a sörökkel.

Az este meglepően jól telt. Lin egész este a mekis srácot nézte, a többiek meg egymás szájában lógtak. Azért elvoltunk, ugrattuk egymást mint mindig. Még az a szerencse hogy Pierre másik asztalnál ült és nem sokat láttuk az este folyamán.

Chuck egyszer elment, hazakísérte a barátnőjét akinek korábban hazakellett mennie mert másnap elutaznak valahová.

A hazafelé út az érdekes volt. mindenki másfelé. Seb elkísérte Dee-t haza, ők előbbre voltak mint mi. Lin közelebb lakott, ő ugye előbb lecsatlakozott tőlünk. Jeff is a barátnőjéhez ment, Alexet meg Josh kísérte haza.

Szóval ketten maradunk Chuckkal. Aki volt olyan rendes hogy hazakísérjen, pedig plusz utat jelentett neki.

-Köszi a délutánit meg hogy hazakísértél – mondtam miután a bejárati ajtóhoz értünk.

-Ugyan ez természetes, hiszen a barátom vagy- mosolygott.

-Köszönöm- mondtam mégegyszer aztán megöleltem. Adni akartam neki egy puszit is az arcára, de a pusziból aztán csók lett valahogyan.

Repül az idő...már több mint 1év eltelt Chuck szülinapi bulija óta-azóta sem lett jobb a kapcsolatom a tesómmal.Azóta megszereztem a jogsit is...Pie meg Chuck otthagyta a Resetet. Ben és Alex szakítottak- túl kevés időt töltöttek együtt és inkább megmaradtak barátként egymásnak. Pierre barátnőt váltott- vmi Kate nevű csajra. Még Chuck is becsajozott,végre lemerte szólítani Annt,az egyik csajt az utcánkból.

Mi viszont elég jól bírjuk Richievel:).Sőt,Sebék is elég jól megvannak,noha vannak kisebb veszekedések,de hol nincsenek?

Egész jól ment minden,egészen érettségi szünetig. Ugyanis Richie apja állást kapott Kaliforniában és évzáró után költöznek... Tehát van 1hónapunk kb.amit még együtt tölthetünk...ráadásul Chuckék idén érettségiznek,úgyhogy kevesebb ideje lesz rám is meg a többiekre is :(

Seb meg én együtt tartjuk a szülinapunkat minden évben,ő június 5-én én meg 6-án születtem. Ienkor mindig összehoznak valamit a srácok kettőnknek általában. Tavaly pl. NoFx koncin voltunk,utána meg a parkban randalíroztunk.

Lehet hogy hülyeségnek hangzik,de én most inkább otthon maradnék és csendben ünnepelnék...

De azért történt jó is...uncsitesómék ideköltöznek ^^ Lin annyi idős mint Alex meg én,és csak ritkán láttuk egymást mivel ők Californiában éltek. Már alig várom,hogy itt legyenek :)

Az utolsó napok kegyetlen gyorsasággal elröpültek...szülinapokat ismét egy koncerttel ünnepeltük... amit alig vártam,hogy vége legyen, bármennyire is szeretem a  The Offspring-et...

Aztán eljött az utolsó nap...fájdalmas volt...nehéz volt elengedni,de muszáj volt. Azt a napot végigsírtam. Mindent és mindenkit kizártam a szobámból . Aztán éjjel nem bírtam tovább...3felé felkeltem,kimentem a garázsba és elhajtottam Chuckékhoz...felzavartam nem szólt semmit, magára kapott egy pulcsit meg a cipőit aztán lemászott hozzám és elindultunk....megálltunk Sept-Iles-től nem messze és csak beszéltünk és beszéltünk mindenről...végül visszaindultunk , de akadt egy kis probléma: lerobbantunk a semmi közepén...

Elindultunk gyalog ,majd 2 órát gyalogoltunk,mire találtunk egykisvárost,szó szerint az isten háta mögött ^^"...behuzattuk a kocsit aztán körbenéztünk és elvertünk egy csomó pénzt hülyeségekre...lövettem fülbevalót ^^meg felhívtuk anyuékat,hogy ne aggódjanak,jól vagyunk csak történt egy kis malőr...enyhén szólva ki volt akadva jóanyám amiért elvittem a kocsit és nem is szóltam...

Ebédre értünk haza,anyu örjöngött a dühtől. Kaptam pár hét szobafogságot plusz Chucktól is eltiltott arra az időre,pedig ő nem tehetett semmiről...:s

Estefelé átjöttek a csajok és beszélgettünk...vagyis ők próbáltak beszélgetést kezdeményezni de én nem nagyon válaszoltam. Aztán jobbnak látták,ha egyedül hagynak. Amikor elmentek, elkezdtem nézni a My Girl-t,aztán bealudtam ,amikor Thomas Dean temetése volt.

Másnap reggel Lin ébresztett fel ,totál olyan voltam mint aki előtte nap tivornyázott x) Az egész napot a szobámban töltöttük és elmeséltünk mindent egymásnak ami eddig történt .

Másnap anyuék átmentek Linékhez segíteni és átjöttek a srácok, Chuck kivételével aki ugyancsak büntiben volt, mint én.

*néhány évvel később*

Vége az érettséginek...túl vagyunk rajta...Chuck időközben otthagyta a McGill-t és a srácokkal együttest alakítottak. Seb meg Jeff gitározott, Pierre énekelt és gitározott,valamint Chuck dobolt. Pat meg egy kamerával rohangászik és mindent felvesz...múltkor azt hittem megverem próba közben...az a köcsög leült mellénk és egész végig faggatott róluk,közben meg az arcomba nyomta azt a szart... -.-"

A régi együttesükben új énekes lett,valami Daniel vagy David,nem is tudom...majd holnap megyünk megnézni őket egy helyi kis klubban.

to be continued....

Este óvatosan kimásztam az ablakon,át a faházba. Vártam egy picit de Chuck nem jött. Már épp azon voltam hogy elmegyek vissza,amikor bemászott mellém.Elmeséltem neki a délutánt,még egy darabig hülyültünk,aztán elaludtam az ölében...Aztán hajnali 4kor Chuck békés szuszogására ébredtem.

-ébredj,haza kellene mennünk!!-ráztam fel szegény srácot

-anyu még 5percet...lécciii!!!!

-1,nem az anyád vagyok,2hajnali 4van és szeretnék az ágyamban aludni végre...Na kelj fel Charles...lécciiiiiiiiiiiiiiii-néztem rá szépen,aztán lemásztunk és elmentünk haza...azaz én bemásztam az erkélymen keresztül xD

Másnap reggel nagyobbacska zajra ébredtem.Nagynehezen rávettem magamat hogy kimásszak az ágyból,felöltözzek és kimenjek megnézni mi történik a szomszédban.

Pie is felkelt, ahány szál haja annyi felé állt xD Kiröhögtem,ö megvonta a vállát aztán lementünk. Anyuék már a konyhában voltak,épp reggelit csinált.

-Látom megvették a szomszéd házat. Mikor költöznek be? -kérdeztem anyut miközben lenyultam a kávét amit pierre kiöntött.

-Hé az az enyém volt!!Önts magadnak! -cseszett le

-A hangsúly a "volt"-on van:P -adtam vissza az üres csészéjét.Bevágta a durcit és felment a szobájába.

-Ma már elvileg beköltöznek,holnap kezd a sulitokban a lányuk,annyi idős mint te meg Seb.Ha jólk emlékszem Delilahnak hívják-mondta

-Az jóó,legalább nem leszünk ketten Alexel:D Télleg felhívom és megismerkedünk vele:D -azzalmentem a telefonhoz áthivtam Alexet.

Pár perc múlva már csengettek,rohantam le és nyitottam az ajtót .

-jah te vagy az Seb?Azt hittem Alex ért ide xD De azért neked is örülök,képzeld lesz új osztálytársunk:D majd ma bemutatlak neki ha megismertük:D Jah és Pierre a szobájában van xD-daráltam le gyorsan Sebnek mindent xcD

-Köszi az infót:) -szólt vissza meglepődve és felment Piehoz.

Közben Al is befutott és átmentünk megismerni az új szomszédokat .Delilah egész jófej,áthivtam vacsira,arra már ugyis hazaérek.

Délután elkészültem és visszamentünk a parkba hintázni Richievel meg elmentünk moziba.Utána hazakísért és megbeszéltük hogy a suliban holnap talizunk.

Pie áthívta a srácokat is vacsira(ami szinte mindennapos) meg azt a ribanc Sarah-t is 8-). Este tök jól elvoltunk,leszámitva hogy a tesóm és a csaja a sarokban enyelegtek-.-" de hálisten hamar el kellett mennie haza...aminek mi nagyon örültünk xD

Dee szemlátomást jól beilleszkedett közénk. Reggelente már ő is velünk jár,aminekúgy nézem Seb naon örül:P

Ebédszünetkor épp a csajokkal ültünk a szokásos helyünkön amikor Chuck is csatlakozot hozzánk. Elkezdtünk enni,amikor azt vettem észre hogy Chuck idegesen kémleli a népet. Egyszercsak odajön hozzánk az évfolyamtársam,az a kis picsa Mirtill....Tette a szépet Chucknak,aki egy darabig birta majd kitalált egy ürügyet hogy elmehenekülhessen...
Szegény srác xD

Mirtillke egész héten a nyomában jár...még jó hogy haza nem megy utána...

Egyik nap ebédszünetben kint ültünk amikor megint odajött,de ekkor már meguntam hogy utánunk mászkál és beszoltam neki. Amiböl persze az lett hogy beszólogatott utána folyamatosan ha találkoztunk. De persze Syl Bouvier nem hagyja magát...

Szal a végeredmény az lett hogy nekimentem az udvaron amiért lekurvázott.Naná hogy ő kimagyarázta magát belőle miszerint én csak úgy megtámadtam...kaptam 1óra büntetést.

Richie megvárt délután és hazamentünk hozzánk. Tök jó,senki nem volt otthon,
felmentünk a szobámba. Kezdtünk kicsit el lenni,de akkor hallottam a srácok hangját felszűrődni a nappaliból.Lemásztam Richieről aztán lementünk megnézni a "csordát".Persze a bátyám hozta a formáját.

-Most szólók,ha megbántod a hugomat,kasztrállak és akkor már csak keresztapa lehetsz ^^

-Nahát ma milyen barátságos vagy-mondtam gúnyosan,majd hozzávágtam az egyik párnát.Megvonta a vállát és elment Sarahoz . A többiekkel leültünk filmet nézni. Aztán közben ök is hazaszivárogtak,anyuék meg későn jöttek.

Úgyhogy megint ketteben maradtunk:)
Megint kezdtünk belemelegedni,amikor valaki csöngetett...

Delilah volt,Seb elhívta randira és tök be volt zsongva. Aztán ránk nézett :

-Csak nem megzavartam valamit?-kérdezte és látszott rajta hogy zavarban van.

-Nem dehogy,nekem úgyis mennem kell.-kelt fel Richie és elindult az ajtó felé -majd holnap talizunk-megcsókolt aztán elment.

Dee nálunk maradt este amig a bátyám nem ért haza a kurvázásból. Kibeszéltük a srácokat,zenét hallgattunk,filmet néztünk...

Hétvégén meglepésbulit szerveztünk Chucknak szülinapjára nálunk,mivel anyuék nem voltak itthon:P

Fél csapat tiszta részeg volt,alig volt józan ember.Még mi is bevoltunk állva,az este felmentünk a szobámba megint,de akkor már semmi senki nem érdekelt minket. Másnap persze Pierre ordítására ébredtünk. Ki volt akadva totál amikor meglátott Richievel egy ágyban. Kiküldtem Piet a szobámból,felöltöztünk Richievel,persze Pie már tiszta ideg volt igy is. Kidobta a házból Richiet,én meg üvöltöttem egyet a bátyámmal,aztán kirohantam a lakásból.

Persze Chuckon kívűl senki sem sejtette hogy hol lehetek.Így később csatlakozott hozzám a faház magányában.

-A frászt hoztad rám!!!!!-vágtam Chuck fejéhez a macimat amikor bemászott-Nem mondtad amikor elmész hogy este visszanézel^^én meg azt hittem hogy vmi betörő vagy...És mi lett volna ha öltözöm?

-Jolvanna,bocsi...de te elöbb is kinyithattad volna,már azt hittem Pierre vagy anyádék észreveszik,hogy itt kopogok.Mellesleg ezt nem tőlem kaptad?Szegény maci,ha tudtam volna hogy ezzel fogsz dobálni,sose veszem meg ...xD

-Add vissza Chuckie-t-nyultam a macimért mint egy kisgyerek-Legközelebb ezt vágom hozád!!-dobtam neki a párnámat ,aztán elkezdtünk párnacsatázni,közben levertük a fél szekrényt,amikor lépteket hallottam. Gyors belöktem Chuckot az ágy alá,és elkezdtem visszatenni a cuccaimat a helyére amikor belépett Pie a szobámba.

-Zajt hallottam...gondoltam megnézlek...mit ártott neked az a szekrény?o.0 -nézett rám furán

-Kopogni luxus?-vágtam vissza-amugy véletlenül nekimentem és leburult pár cucc...ne aggódj,már teszem is vissza őket...8-)

Forgatta a szemeit aztán visszamászott a szobájába. Odamentme az ajtóhoz és bezártam.

-Ez meleg helyzet volt-szólt Chuck miközben mászott ki az ágy alól- legközelebb szólók,és a faházban talizunk.

-Okés tesó:P:D

Visszaraktuk a cuccaimat a helyére,gy darabig dumáltunk aztán hazamászott. Holnap suli-,-"

Reggel aztán majdnem ugyanaz megismétlődött mint elötte nap,annyi különbséggel hogy most én ráztam ki Pierret az ágyból:P

Végigszenvedtem a sulit ebédszünetig,aztán összefutottam az ebédlőben Richievel,leült hozzám dumálni.Közben megérkeztek a srácok és Alex,bemutattam nekik,aztán befutott Pie is vmi üresfejűnek látszó plázamacs szerűséggel^^.

-Srácok,lányok- ő itt Sarah a barátnőm-mutatta őt be nekünk.

-Hello Sarah,én Syl vok, ennek az idiótának a huga. Sok sikert a túléléshez;):P Ja és vigyázz vele mert erőszakos...xD

-Kac kac hugi,amugy ő ki?-mutatott Richiere-Csak nem egy újabb áldozat?

-Modod te aki hetente másik ribancot szed fel^^Mellesleg ő Richie egy jó barát.

Összeszedtem a cuccomat ,majd kimentem Alex és Richie társaságában.Közben Richie elment a haverjaihoz,én meg ott ápolgattam szegény Alex lelkét az egyik padon.

Amikor vége lett a napnak,elmentünk hozzánk,beszéltem anyuval hogy Alexéknél alszok,holnap ugyis hétvége lesz. Gyors pakoltam egy-két cuccot,aztán lementünk Alexékhoz.

Ledobtuk a cuccost,aztán felmásztunk a faházba amit még Jeffék papája épitett amikor kicsik voltak Alexel.

Nekünk is volt a kertben az ablakom melletti fán.Nyáron sokat logtunk valamelyikben esténként. Régen mindig ide bújtam el amikor Pierre-rel összevesztem, vagy ha valami bántott.

Az este azzal telt,hogy kidumáltok Piet és a plázabitchet,úgy láttam ettől kicsit jobban érezte magát Alex. Aztán Mrs.Stinco szólt hogy ideje lenne lemászni vacsizni.

Amikor lementünk,meglepődve láttam,hogy Pie és a barátnője a fotelban smárol. Aztán annyit vettem észre,hogy Alex elrohan a szobájába. A srácok csak néztek utána.

-Női gondjai vannak-mondtam,erre a srácok srácok elmentek playstationozni,csak Chuck maradt ott. Ő tudta hogy mi a baj,neki elmondtam szinte mindent. Megölelt aztán elment a srácok után.

Én meg felrohantam Alex szobájába. Nagynehezen lnyugtattam,aztán felhívtam Richiet,hogy mi lenne ha összehoznánk Alexet az egyik haverjával,hátha könnyebb lenne neki Piet elfelejteni.

Megbeszéltem vele hogy holnap délután találkozzunk az egyik parknál,és menjünk el négyesben valahová.

Egész jól telt a szombat délután, ugy láttam még Alex is jól érezte magát Bennel. Elmentünk moziba, de nekünk Richievel nem volt kedvünk egy helyben ücsörögni,ugyhogy kilógtunk a film közben és elmentünk a parkba hintázni.1órát ott hülyültünk,aztán visszamentünk a többiekért mozihoz.
Amikor odaértünk,Alex és Ben kéz a kézben jöttek ki.

-Sztem mi feleslegesek vagyunk -súgtam oda neki. Mosolygott egyet,aztán beültünk velük pizzázni. Alexék kicsit tovább maradtak,Richie pedig hazakísért.

-Jól éreztem magam veled-mondta miközben megérkeztünk a házunkhoz.

-Én is...rég láttam Alexet is boldognak valakivel:) köszönöm hogy segítettél:)

-Ugyan,nincs mit,örülök hogy eszedbe jutottam.:) Mielőtt elfelejtem,nem lenne kedved eljönni velem holnap moziba?:D

-Dehogynem:)

Egy darabig álltam és mosolyogtam, aztán közelebb lépett és megcsókolt. Aztán elment...

Bementem a nappaliba ahol a srácok valami érdekfeszítőt nézhettek,mer senki nem vette észre Chuckon kívűl hogy hazaértem. Odasúgtam neki hogy este faházban találkozunk,aztán felmentem a szobámba Misfits-et hallgatni és vártam Alex hívását....

To be Continued...

-Kelj fel hugiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ma van az első napod a suliban!!-jött be a bátyám reggel a szobámba,elhúzta a függönyeimet-amire én ugy reagáltam h betakartam a fejemet.xD

-Huzz a sunyiba pierre...még 5percet^^

-Nah jolvan csipkerózsika kifelé az ágyból^^-azzal a lendülettel lehuzta a takarómat.

-De még van idő bőven...nem értem miért kell sietned 8-)

-Mer még Chuckékat is fel kell szednem...nah kapkodd magad!

-igenis fater...8-) Istenem mér kell veled egy suliba járnom?-,-"

Fél órával később lemásztam a lépcsőn a cuccommal,elmentem elraktam a kajámat aztán kimentem ahol a "kedvenc" bátyám már tűkön ült a kocsiban.

-Azt hittem már sose jössz...

-Hinni a templomban kell-vágtam vissza neki-nah indulunk?

Útközben "felszedtük" Chuckot és Sebet. Seb szintén elsős lecc a Beaubois-ban. Szegény Chuck meg az idióta bátyám oszttársa:) Hátrafordultam és odasúgtam neki:

-Hogy birjátok elviselni a bátyámat ennyi ideig? xD-Erre Pie is hátranézett -Hé itt ülök melletted ha nem zavar!!

-Te az utad nézd!-vágtam fejbe-Nem szeretnék az árokban kikötni^^

-Te abortusz maradvány ne ütögess mer kiraklak és mehetsz gyalog a suliba!!

-Ugyse mersz:P Félsz anyátol:P Na az utat nézd,peanutbutter:P

Erre már nem szólt semmit,idegesen megmarkolta a kormányt.Utálja ha igy hívom...kiskoromban neveztem el xD Beértünk a suli parkolójába kiszálltunk,Pie még most se szólt hozzám...asszem hazafelé buszozok xD

Bementem lerakni a szekrényemhez a cuccaimat,aztán Sebbel elindultunk törire...

Végig szenvedtem a napot,aztán hazasétáltam Chuckkal meg Sebbel. Pie ugyanis büntetéssel kezdte az évet xD Haaértem,ledobtam a cuccomat aztán kifeküdtem az ágyamon,közben benyomtam egy kis NoFx-et.

Később kimentem kutyát sétáltatni,közben összefutottam az egyik sráccal a sulimból.Leültünk egy padra dumálni. Tök jófej,Richienek hivják,eggyel jár felettem. Aztán besötétedett,nekem meg haza kellett mennem.

Chuckék még ott lógtak nálunk. Megláttam Jeffet és azonnal a nyakába ugrottam xD Ő idősebb mint Pie meg Chuck,ö a másik "bátyám":P

Eközben Sam ledöntöte Chuckot a lábáról és elkezdte az arcát nyalogatni xD Szinte mindig ráveti magát szegény srácra x) Leszedtem róla, aztán bementünk a házba a többiekkel.

Anyu már ekkor kész volt a vacsival. Ettünk,aztán a srácok felmentek Pie szobájába. Én meg felhivtam Alexet, hogy nézzen át mer uncsizom. Alex Jeff huga,annyi idős mint én.Viszonylag sokat lógunk együtt,főleg suliban.

Elmeséltem neki a délutánt. Aztán átmentünk Pie szobájába a srácokhoz. Totál oda van a bátyámért...csak tudnám mi tetszik neki benne...^^Hülye,idegesítő és még csak nem is néz ki jól szerintem...bár sokan vélekednek igy a bátyjukról.
Mindig azzal szivatom hogy valahol egy szegény majomcsalád ölelgeti az én igaz kisöcsémet ...amiböl persze mindig balhé lesz xD De akkoris...ő is csesztet állandóan. Meg állandoan véd ha pasiról van szó...Az előzőt elijesztette,ugyanis megmondta neki ha hozzám nyúl akkor levágja a golyóit és megeteti vele...Azóta nem mondok semmit neki az ien dolgaimról...

Helyette Chuck vette át ezt a szerepet,elég sokmindent elmondunk egymásnak. Persze Alex is tud mindent,de Chuck az ien dolgokban jobban otthon van.

Éjszakánként néha ki szoktunk lógni, hogy megbeszéljük egymás szerelmi életét,már amikor van xD Erről viszont nem tud senki...még Alex sem,ugyanis ő képes félreérten a dolgokat néha...

Pl.amikor uncsitesóm nálunk volt,és Pie-al ölelgették egymást,azt hitte hogy a barátnője és sírva hazament. Utána nem állt velem szóba 2napig amiért nem szóltam neki h bnője van...Alig tudtam elmgyarázni neki.

Már késő volt,a srácok és Alex hazamentek. Megfürödtem,egy darabig megint zenét hallgattam,aztán zajt kopogást hallottam az ablakomon...

music: 30Y-Someone else
why?: mert ehhez volt kedvem:)

-Szilvi??
-Dougie??- ilyen nincs, hogy pont a legpletykásabb Mcfly tagba kellett belefutnom. –Hát te hogy hogy itt?
-Ezt én is kérdezhetném – nézett rám a fiatal basszeros.

-Ez hosszú.

-Fiatal még az éjszaka. Amúgy eljöttem Tomékkal iszogatni.

-Kérlek mondd hogy ebbe nem tartozik bele Harry…

-Nem, ő most valami családi izén van Izzyvel.  Na de tényleg, hogy hogy itt vagy?

-Szórakozni jöttem pár haverral.

-Magyarországról?- nézett rám és próbált értelmes fejet vágni.

-Jól van. Igazából munka miatt vagyok itt.

-Az szuper! Harry tudja hogy itt vagy?

-Hát ez az amire szeretnélek megkérni. Nem volt éppen fényes az elválásunk és Izzy sem kedvel, úgyhogy kérlek ne mondd el neki hogy itt vagyok.

-Miért? Mi történt?

-Hagyjuk légyszi inkább, nem szeretnék róla beszélni.

-Oké. Nincs kedvetek hozzánk ülni?

-Hát nem tudom…

-Naa, már régen láttunk úgyis.

-Na jó, megdumálom a többiekkel.

Kikértük a söröket aztán Ricsiékkel átültünk Dougiékhoz. Chris is befutott, először kicsit meg volt szeppenve miután meglátta ¾ McFly-t. Szerencsére oldódott a hangulat.

Közben Bridzs írt sms-t hogy késik, akkor jutott eszembe, hogy talán nem volt a legjobb ötlet Dougiékhoz csatlakozni. Ki tudja mi fog kisülni abból, ha őt és a srácot összeeresztjük.

Amikor megérkezet, csak lesett mint Chris. Leült mellém és látszott rajta hogy valami nem stimmel. Úgyhogy kihívtam a mosdóba.

-Mi baj van?

-Nincs semmi.

-Bridzs, látom hogy valami nyomaszt.

-Dave. Ő a baj. Kicsit összekaptunk.

-Komolyan? De mégis min?

-Semmi lényeges. De egyre jobban érzem hogy nem vagyunk egymáshoz valóak. Nem érzek többet barátságnál. Szerintem az lesz a legjobb ha szakítok vele, mert ez így nem fer vele szemben.

-Oh drága- öleltem meg.

-Köszi ez most jól esett. Amúgy mit keresnek itt Dougie-ék?

-Nem tudom. Doug kiszúrt és már késő lett volna elfutni.

-Értem.

-Dave amúgy most hol van?

-Hazament. Úgyhogy totál egyedül leszek holnap estig.

-Átmenjek? – jött a hirtelen ötlet.

-De csak ha nem gond. Tudom még csak ma költöztetek be…

-Ugyan, miért lenne gond? Erre valóak a barátok.

-Köszi- mosolyodott el.

-Na de menjünk lassan, szegény Fru egyedül maradt a fiúkkal…- jutott eszembe.

Kicsit összeszedte magát aztán visszamentünk a többiekhez.

De Fru nem volt sehol.

-Hova tűnt ez a nőszemély?- kérdeztem Ricsit.

-Nem tudom, Chrissel beszélgettem éppen amikor felállt és elment. – vonta meg a vállát.

Az este hamar eltelt. Konfliktusmentesen. Dougie meg Bridzs úgy beszélgettek mintha mi sem történt volna pár hónappal ezelőtt.  Fruzsi is előkerült egy idő után, mint kiderült, egy sráccal dumált a pultnál.

Fél egy-egy felé hívtunk taxit és mindannyian hazamentünk. Briddzsel még egy darabig fent voltunk és filmet néztünk meg dumáltunk egy kicsit.

Másnap 10 felé ébredtünk arra, hogy valaki nyomja a csengőt mint egy eszelős. Hallottam ahogy barátosném szitkozódik és levonszolja magát a földszintre.  Én meg csak bámultam a plafont ásítozva.

Aztán nagynehezen kikászálódtam és elindultam én is lefelé. Dave volt a titokzatos csengető.

-Öhm…én össze szedem a cuccomat aztán itt se vagyok- fordultam sarkon, aztán sietve emberi külsőt varázsoltam magamnak fent. Elköszöntem Bridzstől és Davetől majd elindultam a buszmegálló felé.

Épp a headsetemet bogoztam ki, amikor nagy figyelmetlenségemnek köszönhetően belerohantam valakibe Lilyék előtt.

-Jaj sajnálom, nem figyeltem, bocsi én ilyen két ballábas vagyok.

-Tudom – dörmögte az ismerős hang. És ekkor vettem észre azt a gyönyörű kék szempárt ami tavaly nyáron is megbabonázott.

hali=)

belekezdtem egy új részbe,amit az egyik lyukasóra alatt kezdtem el. az első rész csak ilyen rövid lett, mivel sietnem kell barátnőmékhez most, de ígérem a következő hosszabb lesz:)( egyenlőre ismerkedjetek a sztorival:)

jó olvasást:)

Gyönyörű napsütéses délelőtt volt amikor visszaérkeztem Huntington Beachre. Hiányzott az otthonom, ahol az egyetem alatt alig fordultam meg. De most hogy lediplomáztam, gondtalanul élvezhettem újra az otthon melegét.

Jó persze nem akartam a szüleim nyakán élősködni életem végéig, de egyenlőre nem akartam otthagyni őket.

Meg hiányzott valami. Illetve inkább valaki. Akit szinte testvéremnek mondhattam kiskorom óta. Még a magasságunk is megegyezett. Ő volt Johnny.

És ott van még Sam. Ő a legjobb barátnőm, annak ellenére, hogy teljesen ellentétes az izlésünk. Sőt ha egymás mellé állítanak minket, meg nem mondják hogy mi barátnők vagyunk. Még egyetemre is egy városba jártunk, csak éppen más szakra.

Régen rengeteget lógtunk együtt hárman, szinte elválaszthatatlanok voltunk. Aztán eljött az egyetem, Johnny meg belépett az Avenged Sevenfoldba. Azóta alig találkoztunk. Mindig közbe jött valami.

Amúgy szerettem az Avenged Sevenfoldot. De Johnnyn  meg Mattenkívül úgy nagyon nem ismertem senkit, aki mellesleg az unokatesóm, Val pasija volt.

Rólam még annyit, hogy van egy nőverem, Amy, aki majdnem 3 évvel idősebb nálam. Akárcsak a többi fiú a bandában. Johnnyval és Sammel egyidősek vagyunk. Én június elején, Sam pedig múlt héten töltöttem be a 23-at. Johnny meg majd novemberben fogja. Karácsony óta nem találkoztunk Johnnyval. És július végéig nem is ér rá nagy valószínűséggel. Mi meg akkor megyünk Sammel nyaralni.

Elkezdtem kipakolni a cuccaimat vissza a régi helyükre. Jó érzés volt visszatérni az emlékekkel teli szobámba. Kinéztem az ablakon. Pont a partra nézett a szobám. Eszembe jutott a sok parti vandálkodás, a nyári bulik,séták és beszélgetések. Felsóhajtottam. Aztán anyu felszólt hogy menjek le mert látogatóm van.

Leraktam a pólóimat az ágyra és elindultam kifelé. Épphogy kiléptem az ajtón, egy ismerős hangra lettem figyelmes. Nem az lehetetlen. Biztos csak halucinálok - mondogattam magamnak. Lesiettem a lépcsőn, velem szemben állt a hang tulajdonosa, éppen anyuval beszélgetett. Iszonyatosan megörültem tarajos barátomnak, és a nyakába ugrottam. Kicsit megtántorodott és majdnem el is estünk, de sikerült talpon maradnunk. Elengedtem aztán egymásra néztünk és csak vigyorogtunk. Majd megölelt.

-Hogy hogy itthon vagy? – kérdeztem Johnnyt miután kibújtam az öleléséből. – És miért nem szóltál?- húztam be egyet a karjába.

-Nyugi van, ne ütögess – dörzsölgette az ütésem helyét – azért nem akartam szólni mert megakartalak lepni titeket.

-Jaaa. Samnél voltál már?

-Még nem. Ami azt illeti, meg szeretnélek kérni rá hogy ne szólj neki hogy itthon vagyok.

-Mert? Mi történt?? Összevesztetek???

-Nem dehogyis, nyugi. Csak mivel múlt héten volt a szülinapja, gondoltam meglepem egy bulival.

-Neked még mindig bejön Sam – vigyorodtam el. Johnny meg csak pirult.

-Nem …csak szeretnék neki örömet okozni és ajándékot se kapott tőlem. – és mégjobban elvörösödött.

-Aha – vigyorogtam továbbra is – nekem nem csináltál szülinapi bulit.

-Mert neked küldtem ajándékot…

-Tényleg… nem szóltam.

-Szóval akkor benne vagy?

-Miben is? – néztem rá értelmesen.

-Összehívtam pár havert estére Mattékhez, neked meg elkellene hoznod Samet. De ne felejtsd el ez meglepetés.

-Okés – forgattam a szemeimet. – Mire legyünk ott?

-Mondjuk 8felé? És csörgess meg ha jöttök

-Okés. Akkor 8felé érkezünk. Csörgök ha elindultunk tőlük.

-Remek. Nos én most megyek is, még van egy-két dolog amit el kell intéznem. Este látjuk egymást –ölelt meg aztán el is távozott.

Felhívtam gyorsan Samet hogy ne tervezzen semmit estére, mert át kell mennünk Valhez. Azt nem mondtam meg neki miért, csak hogy 8 felé szedje magát össze.

Visszamentem a szobámba, gyorsan befejeztem a pakolást és elkezdtem készülődni én is az esti bulira.

music:Péterfy Bori&love band -Vámpír
why: majd meglátod:D

Futottam a hatalmas folyosón. Útközben elhagytam a papucsomat, de tudtam, hogy nem szabad megállnom. Ha megállok az a valami, ami kerget elkap és nem lesz jó vége.
Egy hatalmas, kivilágított szoba közepén álltam, nem messze az ágytól. Szemügyre vettem az öltözékemet. Mindösszesen egy hosszú köntös és egy jó mélyen kivágott hálóing volt rajtam. Aztán megjelent Harry. Rajta is csak egy köntös meg alsógatya volt. Nem mintha nem tetszett volna a látvány, de csodálkoztam hogy pont ő van itt. Közelebb jött, én meg elkezdtem hátrálni az ágyig. Ő meg csak mosolygott. Megbabonázva álltam egyhelyben az ágy előtt. Egyszer csak előttem termett és megcsókolt. Az egyik karja a derekamon pihent, a másikkal óvatosan lecsúsztatta a köntöst és a ruhám pántját a jobb vállamról. Beleremegett az egész testem amikor elkezdte a nyakamat csókolgatni. Majd belémharapott. Éreztem ahogy a hegyes szemfogak áthatolnak a bőrömön és  a meleg vér folyik a nyakamnál. A nevemen szólított.

Felriadtam. Ricsi hajolt felettem. Csakúgy kapkodtam a levegő után.

-Jól vagy?- nézett rám aggódva. –Valami Harryről magyaráztál és össze-vissza rázkódtál.

-Jól vagyok- ültem fel.- Csak rosszat álmodtam.

Kimásztam az ágyból és elindultam lefelé a konyhába. Kerestem egy poharat, engedtem bele vizet és leültem az asztalhoz. Elgondolkoztam az álmomon. És megjelent Ricsi. Leült velem szemben.

-Biztos nincs semmi baj? – nézett a szemembe.

-Biztos- mosolyogtam rá. – túl sok volt azt hiszem a vámpíros könyv meg film. Menjél vissza nyugodtan, én is mindjárt megyek.

-Rendben – ásított egy hatalmasat és elindult vissza.

Jól esett hogy aggódik értem. Pedig sosem álltunk közel egymáshoz annyira. Örültem hogy ő is itt van. Ránéztem a faliórára ami éppen hajnali 4-et mutatott. Megittam gyorsan a vizemet és visszasiettem az ágyba Ricsi mellé.

Délelőtt fél 10 felé csörgött az ébresztőm. Lenyomtam szundira és visszaaludtam pár percet. Ricsi már nem volt mellettem. Lemásztam full kómásan kávéért és akkor láttam hogy igazából mindenki fel van öltözve, szinte indulásra készen. Csak én álltam ott kócosan a pizsimben. És ekkor eszembe jutott hogy fél 11re beszéltük meg az egyik lakást. Ami azt jelentette hogy volt kb. 15percem indulásig arra hogy igyak egy kávét,egyek valamit és felöltözzek rendesen. Visszarohantam a szobába, gyorsan felöltöztem, megfésülködtem. De mivel a hajam össze-vissza állt, úgy döntöttem veszek fel baseballsapkát. Felkutattam a bőröndömet a sötétkék sapimért és találtam valamit ami nem az enyém volt. Egy kék Hurley-s pulcsi. Fogalmam nem volt hogy került a bőröndömbe, hiszen úgy rémlett visszaadtam a jogos tulajdonosának. Kiszórtam az ágyra a másik pulcsim mellé és lerohantam vissza a többiekhez.

-Hozzál pulcsit is, esőre áll – figyelmeztetett Fruzsi.

-Hozol le nekem?- néztem rá szépen- szeretnék még kávét inni.

-Rendben. Mindegy melyiket?

-Köszike. Kiraktam egyet az ágyra.

Gyorsan megittam a kávémat, felvettem a cipőmet és mentünk ki a kocsihoz. Fruzsi beült hátra mellém és indultunk.

Jó húsz perc alatt elértük első úticélunkat. Kiszálltunk Fruzsi meg utánam szólt.

-A pulcsidat igazán vihetnéd-mondta majd a kezembe nyomta a kék Hurley-t. én meg lesápadtam.

-Miért ezt hoztad?

-Ez volt az ágyadon…

-Nem, én a Good Charlotte-osat raktam oda, ez nem is az enyém.

-Én csak ezt láttam.

-Mindegy- sóhajtottam egy nagyot.

Egész délután a várost jártuk. Vagy 5 helyet néztünk meg és a végén már úgy voltam vele, hogy nekem a híd alatti csövezés is megfelelt volna. Aztán elérkeztünk a hatodik helyre. Megláttam és megszerettem.

Nem volt vészes az ára, egész jó állapotban volt, a mérete is megfelelő volt és közel volt a buszmegálló. Meg a Starbucks. Igaz kicsit zajos a környék de majd megszokjuk.

A többiek elintézték a papírokat én meg kisétáltam az erkélyre(mert az is van) és körbenéztem. Épp egy srác igyekezett a buszmegállóba egy gitártokkal a bal vállán.

Kint kezdett a levegő lehűlni. De inkább fagyoskodtam, minthogy felvegyem a pulcsit. Ricsi kijött utánam az erkélyre.

-Tiszta libabőrös vagy- mutatott a kezemre- mért nem veszed fel a pulcsid?

-Nem az én pulcsim.

-Attól még felvehetnéd. A tulajdonosa biztos nem fog érte megenni. –Végülis igaza volt. Amúgyis olyan illata lehetett már mint az én ruháimnak , szóval mit parázok?

Előkerestem a táskámból a pulcsit és a vállamra terítettem. Úgyis nemsokára megyünk vissza Bridzshez.

Végeztünk mindennel és elindultunk vissza. A kocsiban már hálisten meleg volt úgyhogy visszacsúsztattam a pulcsit a táskámba. „Otthon” megfürödtem és átvittem a pulcsit Lilynek, hogy juttassa majd vissza Harrynek. Ezenkívül arra is megkértem, ne szóljon hogy itt vagyok, ügyelve az esetleges botrányok elkerülésére.

Másnap délelőtt áthurcolkodtunk az új helyre. 3 szoba volt, úgyhogy mindenkinek jutott hely bőven. Ebéd után felkerestük a helyet is ahol dolgozni fogunk. A főnök eligazított minket, megbeszéltük a munkaidőt és a többi fontosabb dolgot. Barátságos kis pubnak tűnik. Miután ezzel is megvoltunk, úgy döntöttem teszek egy kis sétát azokon a helyeken ahol régebben is voltam.

Így jutottam el ahhoz a parkhoz ahová levittem anno Bruce-t is sétálni. Leültem az egyik padra és elgondolkoztam az itt töltött időn. Hogy milyen jó volt az elején. Mindig feltaláltuk magunkat, nem unatkoztunk. Hiányoztak a mozik, a bulik, a beszélgetések. Maguk az emberek.

Mire visszaértem a lakásba, teljesen be voltam zsongva. Ki akartam mozdulni a srácokkal. Fruzsit mondjuk nem nehéz elrángatni, főleg ha pasik vannak. Ricsivel nagyon nem szoktam szórakozni járni. Talán amikor fellépéseik voltak, akkor lógtunk egész este együtt szinte. Különböztünk egymástól egy kicsit.

Sikerült őket rávenni hogy vacsi után menjünk le a pubba ahol majd dolgozni fogunk. Közben konzultáltam Chrissel és mondta hogy ő is ráér és lejön.

Jó volt a hangulat mire odaértünk. Kerestünk helyet a pulthoz közel, és elfoglaltuk. Szinte tele volt az egész. Hoztam sört is, hogy ne unatkozzunk amíg várjuk Bridzsékre várunk.

Na és kibe botlottam bele??

halihó=)
megjöttem az újabb résszel.ez is rövidke lett. remélem azért tetszik^^

music: The Clash-London Calling
why?: cím és mert imádom a Clash-t

Hasznos dolog a twitter amúgy, tudtátok? Megismertem 3 angol srácot, iszonyat jófejek. És kiderült hogy Chris ott dolgozik ahol mi fogunk. Meg is beszéltük hogy mindenképp összefutunk. Amúgy mindhárom az öcsém lehetne. Jamie 21 lesz júliusban, Chris  19 éves Callum pedig csak 17. Ja és a legfontosabb: zenészek.

Hamar megtaláltam Jamievel a közös nevezőt neten keresztül. Szó szerint levadászott. De nem bántam meg hogy meghallgattam őket és megismerkedtem velük.

Vizsgáim is meglettek. Ezt úgy ünnepeltem meg hogy egy kicsi violinkulcsot varrattam a csuklómra utazásunk előtti nap. Apa először nem repesett az ötlettől hogy a „kicsi” lánya újabb szépséggel „csúfítja” el a bőrét de aztán a végeredmény még neki is tetszett.

Aztán másnap megérkeztünk Londonba. Bridzs megígérte hogy kijön elénk, egyenlőre náluk csövezünk amíg a szülei nincsenek itthon és nem találunk megfelelő helyet. Címek vannak, úgyhogy az lesz az első másnap hogy lakásnézőbe megyünk.

Sikeresen megtaláltuk hugit, aztán indultunk a parkolóba. És ott meglepődtem.

-Sziasztok- köszönt Dave a kocsi mellől.

-Szia – néztem hatalmas szemekkel majd Bridzshez fordultam – úgy látom lemaradtam.

-Majd otthon elmesélem – válaszolt mosolyogva aztán bepakoltunk és irány a ház.

A kocsiban csend volt szinte végig. Az egyetlen beszélgetés az volt amikor Fruzsi lebaszott hogy ne piszkáljam a heget a csuklómon.

-De viszkeeet- nyavalyogtam.

-Te akartad, hát most bírd ki szépen.

-Kösz az együttérzést -vágtam be a durcit.

-Még szerencse hogy kettőtök között ülök- motyogott Ricsi. Ezért a válaszért két oldalról kapott egy-egy öklöst a vállába. Felsóhajtott aztán bedugta a fülesét és a házig meg se mukkantunk.

Dave rendes volt, segített cipekedni meg minden.

-Na és hiányzott Anglia? – kérdezte tőlem miközben előreengedett az ajtóban.

-Nem is kicsit. Annyira más minden otthon. Megszoktam a gyerekeket, hogy nem kell annyit tanulnom, na meg a társaság. Főleg az hiányzott.

-Hát azt elhiszem- mosolygott aztán kiment.

-Olyan jó hogy az enyém a ház még egy hétig.- huppant le Bridzs az egyik fotelba. -Se szülők, se tesó.

-Neked van tesód??

-Aha. Van egy 24 éves bátyám.

-És én eddig nem láttam??

-Ja mert csak aludni járt haza. De azt se nagyon. Inkább a barátnőjénél volt. Nem tudom egyáltalán még itt lakik-e. Bár a cuccai itt vannak- vágott gondolkozó arcot.- na mindegy. Gyere megmutatom a szobákat. Van két szoba. Te meg Fruzsi aludhattok az egyikben, Ricsi meg a másikban. De ha kényelmetlen akkor valaki átmehet anyuék vagy Bert szobájába.

-Szerintem tökéletes lesz. És amint lehet megyünk, nem akarunk sok gondot okozni.

-Ugyan, legalább egy kis társaságom.

-Mégegyszer nagyon köszönöm a segítséget- hálálkodtam a lánynak.

Lepakoltunk, Fruzsi kidőlt(nem mintha olyan hosszú lett volna az út), Ricsi meg Davevel dumált a nappaliban. Zenészek…Úgyhogy csatlakoztam Bridzshez a konyhában.

-Nah mesélj csak. Mi ez a Dave dolog?

-Igazából amikor Dougieval szakítottunk, akkor odajött megvigasztalni, aztán sokat lógtunk együtt, végül elhívott randira. És kb. két és fél hónapja együtt vagyunk.

-Te meg nem is mondtad. Pedig elég sokat beszéltünk azóta- tettem csípőre a kezemet.

-Te se említetted azt a hosszúhajút ott- vigyorgott és mutatott Ricsi felé.

-Mivan?- néztem rá értelmesen.

-Tuti hogy van valami köztetek.

-Én? Meg Ricsi? Jó vicc- mosolyodtam el. –Ő csak a lakótársam Veszprémben.

-Ahaa- vigyorgott.

-Te nő- ráztam a fejemet és kinéztem az ablakon. Ekkor láttam meg az ismerős szomszéd házat ahol közel egy évig éltem.

-Itthon vannak – válaszolta meg Bridzs a kimondatlan kérdésemet.- nyugodtan átmehetsz, én addig próbálok valami ehetőt csinálni.

-Rendicsek. Ha segítség kell sikíts- mondtam aztán sarkon is fordultam.

Átsiettem a szomszédba és megálltam az ajtó előtt. És csengettem. Lily nyitott ajtót. Meg volt lepődve rendesen. Megölelt és beinvitált a házba. Bent lerohant a két kicsi. Akkorát nőttek bő fél év alatt hogy az hihetetlen. Főleg Jay. Olitól is kaptam egy ölelést és leültünk beszélgetni. Lily megint terhes, decemberre várják az újabb családtagot.

-Jó lenne most már egy kislány- tette a kezét a hasára mosolyogva.

-Csak nem lett eleged a férfiuralomból?- mosolyodtam el én is.

-Egy kicsit- mondta halkan és kacsintott.

Körülbelül 2 órát lehettem ott aztán visszamentem a srácokhoz, hátha Bridzsnek szüksége van segítségre. De mikor bepillantottam a konyhába, láttam hogy nem kell, Dave már átvette a hős szerepét.

Úgyhogy leültem Ricsi fiam mellé aki épp a csatornákat váltogatta.

-Unatkozom.

-Nemsokára mehetünk dolgozni és akkor visszasírod majd ezeket a nyugodt unalmas perceket. – nézett rám, majd ásított egy hatalmasat.- Én viszont most elmegyek lefekszem. Tudom hogy még csak 8óra van de hulla vagyok.

-Rendben, jóéjt.

Benéztem a konyhába, láttam hogy igazából a kaja még közel sincs kész így aztán a fürdő felé vettem az irányt. Lezuhanyoztam, átvedlettem pizsire aztán mentem a Fruzsival közös szobánkba. Pechemre Fruzsi úgy feküdt le hogy az egész ágyat elfoglalta. Most ha köcsög lettem volna, akkor felkeltem és szólok neki hogy húzzon odébb, de nem volt szívem hozzá. Kimentem a szobából, be a másikba ahol Ricsi aludt.

-Alszol?- böktem meg. Hatalmas sóhaj.

-Már nem-ásított.

-Bocsi. Fruzsi elfoglalta az egész ágyat. Úgyhogy gondoltam átjövök ide.- még egy sóhaj.

-Remélem nem beszélsz álmodban- motyogta aztán felemelte a takarót és odébb csúszott hogy én is odaférjek. Bemásztam mellé, ő meg hátulról átkarolt.

Holnap hosszú nap lesz.

hellóka:D

meghoztam a következő részt^^ most is nyugodtan lehet kommentálni:P bocsi a sok időbeli ugrálgatásért:D 
pussz

Music: Blink 182-All the small things
why?: mert ehhez volt kedvem:D

Imádom Veszprémet, hangulatos város. Meg van mit csinálni mindig. Jó azért Londonnal nem vetekszik de mégis.

Most is rohan az idő, már április közepe felé járunk. Nem telt el nap hogy ne jutott volna eszembe Harry. Plusz twitteren is mindig írnak a srácok. Még ő is aki nem éppen a technika ördöge. Készül az új album, kíváncsi leszek milyen lesz.Gio szerint nagyon jók meg netre is került fel valahogyan néhány. De türelmes vagyok és várok őszig.

Na jó ez hazugság. Belehallgattam 2számba, az egyik tetszett a másik nem.

Dannynek is nemrég volt a szülinapja. Mivel csóró vagyok, kerestem neki egy jópofa képeslapot és írtam hozzá pár sort.Fel is hívott utána és vagy egy órát beszéltünk (vagyis inkább ő beszélt). Nagyon hiányoznak. Végre talált egy nőt akit szeret és ő is őt.

Hazamentem hétvégére. Fruzsiékkal csapunk egy kisebb bulit. Pia volt jócskán meg emberek is. Ott nyomorogtunk a kis helységünkben ,de megérte mert azokkal voltam akiket szeretek.

Jó volt újra a régi arcokkal együtt bulizni.

Aztán Fru egyszer csak félrehívott.

-Képzeld el…

-Várj! Oké, elképzeltem-szakítottam félbe.

-Na most hogy végre megengeded akkor elmondanám. Szóval szereztem melót nyárra. De még kellene 1-2 ember. És rád gondoltam elsősorban.

-Nem tudom. Milyen meló? Meg hol?

-London és pultos. Vagy pincér.

-London?- csillant fel a szemem.

-Igen. Tudom messze van de akkor is remek lehetőség szerintem. Plusz te már voltál kint…-nézet rám reménykedve.

-Nem tudom. Még át kell gondolnom.

-Rendben, május végére kell biztosra mondani, szóval addig még van idő

-Okés, mindenképp szólók.

Így belegondolva, nem lenne rossz visszamenni. Plusz a pénz se jönne rosszul.

A buli amúgy nagyon jó volt. Még akkor is ha az a fajta zene nem igazán az én világom, de a társaság miatt sosem zavart ez.

Hétfőn viszont már nem nagyon voltam önmagam. Figyelmetlen és szétszórt voltam. Ricsi aztán megunta a harmadik palacsinta odaégetése után.

-Látom valamin nagyon agyalsz.- tessékelt kifelé a konyhából. Az egész lakásban égett szag terjengett. Kinyitottuk az ablakokat, még szerencse hogy egész kellemes idő volt kint. -Nem akarsz beszélni róla?

Addig-addig kérdezgette amíg elmondtam neki.

-De hisz ez remek. Én a helyedben mennék, jól jönne egy kis pluszpénz a nyárra. Plusz nyelvgyakorlás. Jó tudom te már voltál kint de szerintem nem hülyeség.

-Neked nincs kedved jönni? –jutott hirtelen eszembe amit Fruzsi mondott. –Fruzsi azt mondta hogy 1-2 ember rajta kívül, szóval simán beleférsz.

-Wow az jó lenne. És még koncertünk sincs a nyáron, szóval benne vagyok.

-Nagyszerű. Akkor felhívom Fruzsit.

Aznap még anyuékat is felhívtam és közöltem velük a terveket nyárra. Nem nagyon repestek az örömtől hogy megint jópár kilométerrel odébb leszek,de úgysem tudnak ellene mit tenni.

Szóval nyáron Anglia. Megint. Erre még fel kell készülnöm. Viszont az a tudat hogy most nem egyedül megyek, erőt adott. Vártam is meg nem is.

Hétvégén beszéltem Briddzsel is skypeon, majd kiugrott a bőréből. De megkértem hogy Gionak ne mondja el, hátha a srácok megtudják. Nem nagyon volt kedvem találkozni velük Harry miatt. Nem akartam hogy felszakítsam a sebeket. Meg fájdalmat sem akartam okozni neki.

Másnap aztán rájöttem hogy igazából túltette magát rajtam. És megint Izzyvel van. Csodás. Kicsit ledöbbentem.

De úgyse miatta megyek vissza, akkor mért foglalkozom vele? Ő úgyis tudja mi jó neki. Doug meg Frankievel van. Bridzs azt mondta hogy nem érdekli, de szerintem meg igenis foglalkoztatja a dolog.

Mindegy, a lényeg az, hogy mi hárman megyünk és ott leszünk.

Ricsit „összebarátkoztattam”  Fruzsival, úgy néz ki sikeresen. Szóval talán nem lesz baj és nem készítjük ki egymást. Anyuék is kicsit megkönnyebbültek, hogy nem egyedül megyek. Úgyhogy minden király.

Annyira lekötött ez az egész, hogy Ricsi szülinapja is kiment a fejemből. Előtte három nappal rohantam körbe a várost hogy találjak neki valamit. Benéztem a lemezboltba és ott meg is találtam neki a megfelelő ajándékot. Metallica cd. Hétvégén úgyis mennek koncertre Pestre.

És igazam is lett.

És bekövetkezett a vizsgaidőszak, ami egyáltalán nem hiányzott. Teljesen elvonta a figyelmemet a tanulás meg a meleg. Akárcsak Ricsié, a saját szülinapom is kiment a fejemből. Arra a hétvégére is tanulást terveztem, főleg hogy utána héten kedden volt az utolsó vizsgám. Ricsié meg talán pénteken. Elterveztem hogy minimum 7-8 órát lenyomok kisebb szünetekkel. Még péntek este is tanultam. Anyu akkor hívott fel, hogy vasárnap felnéznének a városba és fussunk össze. Először nem akartam belemenni, de mivel nyáron úgyse leszek itthon ezért beleegyeztem .

Viszont a szombati tanulásból se lett semmi. Ricsi kirángatott az állatkertbe. Olyan határozott volt reggel hogy nem mertem neki nemet mondani. Egész délelőtt ott voltunk. Jól esett kikapcsolódni. Megnyugtatott a sok állat amit ott láttam.

Épp az egyikboltféleségnél jártunk amikor megláttam a plüssöket. És hát én plüssmániás vagyok. Rengeteg van otthon.

-Uhh nézd de aranyos- nézegettük a plüssmajmokat meg a többit, épp egy lemuron akadt meg a szemem.

-Te mondd csak, hány éves is vagy?- nézett rám mosolyogva.

-23, de ez nem korfüggő – dugtam ki a nyelvem. –kár hogy ilyen drága- raktam vissza aztán a helyére.

-Tetszik? – nézett rám.

-Nagyon.

-Akkor mért nem veszed meg?

-Mert…mert nem. – ő meg leakasztotta a helyéről a majmot és elindult vele a pénztárhoz.- mit csinálsz? -néztem utána. Kifizette és a kezembe nyomta.

-Boldog szülinapot- mondta vigyorogva és adott két puszit.

-Imádlak – öleltem meg szorosan. – és mivel tőled kaptam, ezért Ricsinek fogom hívni-  kacsintottam rá mosolyogva.

hellóka:D

ez most rövid lett...de más nem jutott eszembe nah xD 
feel free to leave a comment:P

peace xx

Music: Simple Plan-Don’t wanna think about you
why?: olvasd és hallgasd.

-Alig van itthon kaja …-csukta be Ricsi a hűtőajtót.

-Látod, ezért megyek el és veszek valami ehetőt. Hozzak neked is valamit? –húztam fel a szövetkabátom. Elég hideg volt kint még ilyenkor.

-Inkább veled megyek. Persze csak ha nem gond.

-Már mért lenne baj? Legalább lesz aki cipelje a cuccot hazáig- vigyorodtam el.

-Köszi …

-Csak vicceltem. Na menjünk, kezdek kajás lenni. – Felöltöztünk és kiléptünk a jéghidegbe.

-Tudod maradhattunk volna otthon és rendelhettünk volna pizzát – húztam fel a csuklyámat a fejemre miközben elindultunk haza. Jéghideg volt odakint.

-Te akartál annyira kimenni – emlékeztetett Ricsi.

-Igaz…legközelebb állíts meg ha ilyen ötletem támad.

-Rendben. – nevette el magát.- de siessünk mert mirelit kaja lesz a végén a vacsi ha ilyen tempóban haladunk.

Kicsit meggyorsítottuk a tempót, de meg kellett állnom útközben a telefonom miatt.

-Figyi menj csak be, nemsokára megyek. Ezt most fel kell vennem. – mondtam neki, kérdően rám nézett, bólogatott és továbbment.

-Szia.

-Nahát felvetted.- szólt bele egy ismerős hang.

-Mit akarsz Harry?

-Gyere vissza.

-Ne kezdd megint – forgattam a szemeimet.

-De kezdem. Ráadásul egy szó nélkül elmentél.

-Vártalak utolsó nap, Lilyéknél és a reptéren is, de te nem voltál sehol. Ha csak egy kicsit is számítottam volna legalább ennyit megtehettél volna. Azt hiszed nekem könnyű volt otthagyni mindent? Elfelejteni téged és lemondani rólad? Nagyon tévedsz. Ne hívogass. Jobb lesz neked is meg nekem is, hidd el. – kinyomtam a telefont és rohamos tempóban elindultam haza. Nem szabad sírnom, a nagylányok nem sírnak – mondogattam magamban. Mégse sikerült könnycseppek nélkül megúsznom. Már bántam hogy felvettem. Nagyon hiányzott és ezt ő is pontosan tudta. De neki könnyebb lesz majd elfelejtenie engem mint nekem őt. Mikor odaértem az ajtóhoz, gyorsan megtöröltem a szememet.

-Jaj de jó újra a meleg lakásban- mondtam miközben ledobtam a kabátot meg a bakancsomat és bújtam a radiátorhoz, Ricsi meg megint csak nevetett.- Most mivan? Fázok. Nem röhög, együtt érez. Inkább hozz valami meleget.- dugtam ki a nyelvem. Igazi hangulatemberke vagyok. Az előbb még majdnem elbőgtem magamat most meg már megint jó a kedvem.

-Ha kaja kell, itt van a konyhában. – támaszkodott a pultra. – Ja és ne felejtsd el meg melegíteni. „Kicsit” hideg.

-Kösssz… - motyogtam, kiraktam a TV előtti kisasztalra a telómat és elhúztam a kajámért. Amúgy van valami filmed vagy valami néznivaló? Szeretek tévézni evés közben.

-Mit szólnál a Dream Theater dvd-hez?

-Neked megvan a Dream Theater dvd?? És eddig nem szóltál? – löktem meg finoman.

-Nem kérdezted- vonta meg a vállát mosolyogva.

-Na hozzad csak és nézzük meg szépen.

Melegítettem kaját és letelepedtünk a TV elé. És megint csörgött a telefonom.

-Nézd meg ki az légyszi- könyörögtem Ricsinek.

-Nézd meg te. A te telefondod…

-Na légysziiiii.

-Ha a lustaság fájna…Valami Bridzs keres.

-Bridzs?- keltem fel egyből. Vajon miért hívhat? Elvettem a sráctól a telefont és bementem a szobámba telefonálni.

-Szia drága.

-Szhia- szólt bele szipogva.

-Csak nincs valami baj??

-Dougie. Megcsalt. – csak ennyit tudtam kivenni a szavaiból, nagy volt a háttérzaj.

-Micsoda?? Dougie??

-Ihgen. Frankievel. Tudod az a csaj akiért fiatalabb korában is odavolt. Azt hitte hogy megcsaltam Davevel.

-Tessék? Alig hallak, hol vagy?

-Egy klubban a többiekkel. Várj elmegyek valami csendesebb helyre – szipogott tovább. Elmesélte mi is történt. Mérges voltam Dougiera. Hülye volt.

-És veled mizujs? – kérdezte végül.

-Harry hívott. Én meg elküldtem melegebb éghajlatra. És pokolian hiányzik. Meg ti is.

-Akkor azért iszik annyit ma. Egy jó fél órája jött de mindig van valami pia a kezében.

-Majd holnap megbánja…Ne haragudj de most leteszem, mert sok lesz a számlám. Majd skypeon beszélünk. És fel a fejjel.

-Igyekszem. Szia.

Visszamentem  nappaliba és elfoglaltam a helyemet. Végignéztük a koncertet aztán összedobtam a maradék cuccomat hogy ne holnap kelljen pakolnom mielőtt megyünk haza.

Otthon nem csináltam semmit. Briddzsel beszéltem egy kicsit, olvastam meg tanultam. Meg pakoltam. Gyorsan elment a hétvége és már megint Veszprémben találtam magamat.

music: Goo Goo Dolls-Home
why?: cím plusz imádom a Goo Goo Dolls-t :)

Ugorjunk egy nagyot. Jó nagyot. Most utálni fogtok, de az utolsó napra gondoltam. Az utolsóra amit még ott töltök Angliában. Habár az nem is egész nap. Csak egy fél. Délután 3kor indult a gépem haza.

Pár cuccot hazaküldtem Klauval(könyveket amiket kint vettem, felét úgyis lenyúlta volna…). Egy könyv azért nálam maradt. Méghozzá a High Fidelity Nik Nick Hornby-tól. Az egyik kedvenc könyvem.

Így már csak a ruhaköteggel meg az egyéb dolgaimmal kellett megbirkóznom. Bridzs és Lily szerencsére segített a pakolásban, és így még ebéd előtt sikerült elvégezni vele.

Harry át se jött aznap. Nem is baj. Még mindig győzködött hogy maradjak, de én makacsul kötöttem az ebet a karóhoz. Könnyebben el fog majd felejteni ő engem mint ahogy én őt.

A többiektől még tegnap délután elbúcsúztam. Hiányozni fognak nagyon. Főleg a csajok. De ha menni kell…

Eljött az indulás ideje is hamar. Titkon reménykedtem kint a reptéren hogy Harry azért megjelenik. Tudjátok mint a filmekben. Tőle nem búcsúztam el. De nem jelent meg. És eljött az idő a beszálláshoz is. Sóhajtottam egy nagyot és mentem ahova kellett.

Valahogyan az út olyan gyorsnak tűnt. Még hazafelé is. Csak arra vágytam hogy lefekhessek. Szóval mentem is a szobámba egyenesen fáradtságra hivatkozva amint hazaértünk... Átvedlettem pizsibe és befeküdtem az ágyamba. Egyből el is nyomott az álom.

Másnap délben keltem fel. Ebéd után neki is álltam a kipakolásnak. Akkor vettem észre hogy van nem fogadott hívásom. Méghozzá Harrytől. Kitöröltem a hívását aztán folytattam amit elkezdtem.

Később elmentünk a nagyszüleimhez, akik az egyik szomszédos faluban laktak. Az egyik barátnőm is ott lakott, szóval lejelentkezés után hívtam és mentem is át hozzá.

Fruzsi egyből a nyakamba ugrott amint átértem. Télhez képest annyira nem volt hideg. Karon fogott és mentünk is a régi törzshelyünkre. Ott voltak a fiúk is de aztán pár perc után leléptek. Én meg elkezdtem mesélni Fruzsinak az angliai kalandomról. Mindent elmondtam neki. Kiakartam hagyni Harry-s kalandot, de valahogy kiszagolta.

-Na és mondd csak, mi lett azzal a sráccal akiről annyira áradoztál nyáron?

-Semmi- vágtam rá gyorsan.

-Összejöttetek? ÁÁ nem hiszem el! Na és aranyos volt? Jól csókol? Milyen az ágyban ?

-Fruzsi egyszerre túl sok kérdés… egyszerre csak egyet.- állítottam le túlbuzgó barátnőmet.

-Okés. Szóval milyen az ágyban? – volt egy olyan érzésem hogy ez lesz az első…elég volt ránéznie az arcomra hogy megkapja a választ. – Nem mondod hogy nem feküdtetek le?

-Pedig nem.

-Egyszer sem?

-Hát én ezt nem hiszem el. Minimum egy hét rámásztam volna a helyedben.

-Ebből is látszik hogy nem vagyunk egyformák – mosolyodtam el. Hiányoztak a hülyeségei nagyon.

-Ejj szivike, majd szerzünk neked itt egy normális faszit.

-Hidd el, most az a legutolsó dolog amire vágyom…

Egy hetet voltam még otthon aztán költöztem vissza Veszprémbe. Egyenlőre csak a könyveimet cipeltem meg egy hétre elegendő ruhát, következő hétvégén majd hozom a többi cuccomat is. Meglepetésemre már vártak rám a buszpályaudvaron. Amint felismertem, rohantam és ugrottam a nyakába.

-Jó újra látni – mondta Ricsi.

-Bocsi, csak hiányozott a kedvenc magyar dobosom. – szálltam le róla.

-Te is hiányoztál-mosolygott rám, aztán elmentem a cuccomért; majd elindultunk a házhoz.

Ricsi az egyik régi iskolatársam, még a gimiben ismertem meg. Azóta jóban vagyunk, ennek már 6-7éve. Amiben tudott segített, a szálláshoz is ő általa jutottam hozzá anno még. Négyen laktunk együtt.

Útközben faggatott ő is hogy milyen volt kint. Nagyjából elmeséltem neki mindent, kivétel a pasiügyeket. Ezekről nem szoktunk beszélgetni. Jóban voltunk de nem fűzött hozzá olyan szoros kapcsolat hogy ennyire kitárulkozzak neki.

-Még mindig a mellettem lévő szoba a tiéd, ha megfelel- mondta miközben udvariasan beengedett a házba.

-Már hogyne felelne meg? Azt hittem hogy már nincs is meg. Szeretem azt a szobát. Kivétel nyáron amikor majd megfő az ember ha éjjel tanul- nevettem el magamat.

Lecuccoltam fent, leültem az ágyra és éreztem otthon vagyok. Berendezkedtem aztán csatlakoztam Ricsihez a nappaliban. Egy darabig tévéztünk, aztán megjött Levi meg Zoé is, a másik két lakótárs. Ők egyébként testvérek voltak. Méghozzá ikrek. Nem nagyon hasonlítottak amúgy egymásra.

Estefelé felmentem skypera és beszéltem Briddzsel.

-Idegesnek tűnsz, minden rendben? – kérdeztem tőle.

-Nem igazán, most veszekedtem egy kiadósat Dougieval.

-Nem mondod?? Ti sose veszekedtetek eddig.

-Hát most igen. Féltékeny Davere. Pedig nincs köztünk semmi. Kétszer találkoztam vele meg néha ír hogy mi van velem de ennyi. Ő meg azt hiszi hogy viszonyom van vele.

-A pasik csak ilyenek. Nyugi minden rendben lesz.

-Remélem is. Veled mizu? Milyen otthon?

-Jó. Bár annyira sokat nem voltam otthon, csak 2napot kb. és azt is pakolással töltöttem. Most meg már Veszprémben vagyok.

-Áh értem. Harryvel nem beszéltél?

-Nem még,de láttam hogy keresett. Vele mi a helyzet?

-Hát ööö semmi különös, megvan. Épp Dannyt bátorítják amiatt a műsor miatt ami lesz a hónap végén.

-Jaj az az operás? Azt úgy megnézném. Remélem majd valahol meg is tudom. Ezt nem akarom kihagyni. – mondtam és azokra a korábbi youtubeos videókra gondoltam amin Harry,Dougie meg Danny próbál operát énekelni. Elmosolyodtam és hallgattam amit Bridzs mond.

Körülbelül egy órát beszélhettünk aztán lementem skyperól. Bemásztam az ágyba és elkezdtem olvasni az egyik angol könyvet amit kint újítottam.

-Bejöhetek?-kopogott Ricsi.

-Persze, csak nyugodtan.

-Gondoltam szólok, hogy jövő héten Robival jövök vissza, szóval ha gondolod te is velünk jöhetsz.

-Oké, köszi. Még nem tudom hogy most hazamegyek-e de majd akkor szólok ha úgy van.

-Rendben. Mit olvasol amúgy?- ült le az ágy szélére és szemügyre vette a kezemben lévő könyvet- Vampire Diaries? Téged is elkapott ez a vámpíros láz??

-Mért baj?? Szeretem a vámpíros könyveket. Arról meg nem tehetek hogy te nem szereted őket-dugtam ki a nyelvemet.

-Nem mondtam hogy baj- forgatta a szemeit.

-De akartad…

-Nemis –vágott ártatlan arcot.

-De igen.

-De nem.

-De igen.

-De nem.

-Richárd- szóltam rá vigyorogva.

-Igen úgy hívnak- mosolygott.

Én meg fogtam a párnámat és a fejébe húztam.